Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Többször jàrtam Szaud-Arabiaban. Le is tartoztattak egyszer, de hàzigazdàm kiszabaditott, mivel, akkortudtam meg, hogy az üzletember egyuttal a National Guard ezredese, Fényképezés miatt tartoztattak le és koboztak el a gépemet. Nem fotoztam egyebet mint egy hatalmas üzletközpont zöldség-gyümölcs részlegét. Csak ez a részleg legalàbb ezer m2-es volt és csodàlatos szinpompàban ragyogott. Rengeteg ismeretlengyümölcstöl és zöldségtöl szédelegtem. Mint valamikori fotoamatör, aki sajàt laborral rendelkezett fiatal koràban és orszàgos versenyen is nyert, szédelegtem a làtvànytol. Ma sem bànom, hogy lefotoztam azt a hihetetlen részleget. Szomoru sorsom lett volna, ha nincs a hàzigazdàm!
Egy svàjci üzletembert, aki màr több ideje tartozkodott Szaudban kiutasitottak az orszàgbol, de azelött 25 bot ütésre itélték, amit nyilvànosan hajtanak végre. Mivel ujsàgokat rakott az inge-kabatja alà igy, miutàn ezeket felfedezték, megemelték a büntetést 40 botra. Szerencsétlen csak a hasàn feküdve tudott hazautazni a repülön. Büne annyi volt, hogy vàsàrolt egy nagy halom szölöt és azt a fürdökàdban megtaposta, kierjesztette és meghivta azt a svàjcit is, aki elmesélte nekem a történetet, hogy egy jot mulassanak. A mulatozas nagyon jol sikerült, csak letartoztatàs lett a vége és minden résztvevö kiutasitàsa.
Itt làttam mit is jelent a rabszolgatartàs. Egy farmra is elkerültem, ahol egy török megtudta, hogy magyar vagyok és testvérnek nevezett. Üzent rajtam keresztül a csalàdjànak, akiknek az email ciméàt megadta, de ö maga nem tudott többet velük kommunikàlni. Itt voltam szemtanuja, amikor is a vendéglàtom, egy katonai rendörségi tàbornok vézna fia teljes erejéböl rugta, ütlegelte a soförüket, egy hatalmas,olyan 2m magas, eröteljes izomzatu szudàni feketét, aki mindezt el kellett türje. Büne az volt, hogy azt vàlaszolta a parancsolgato fickonak, hogy parancsàt azonnal teljesiti, de elöször a tàbornok parancsàt el kell intézze.
Sok érdekeset tudnék még mesélni. Jot is nemcsak rémisztöen rosszat!
A tolvajoknak levàgjàk a karjàt. Igy aztàn hiàba izgultam magam halàlra, hogy az iratokkal tele pilota kofferem a be nem zàrt autoban maradt. Nem esett jol a vacsora a kinai vendéglöben, mivel nem hittem a hàzigazdàimnak, hogy nem lopjàk el a tàskàmat. NINCS LOPàS! Ide kellene kivàndoroljanak a magyarorszàgi cigànyok!