A párizsi terrortámadások összefoglalója és a vahhabiták
A videóban az RT riportere Gearoid O’Colmaint, politikai újságírót kérdezi a francia merényletekről. Alább közreadunk egy rövid ismertetést a vahhabizmusról, a videó jobb megértése érdekében.
A vahhabizmus és az ISIS kapcsolatára külön cikkben még visszatérünk.
A videó a NIF új-zélandi szerveréről tölthető le:
https://mega.nz/#!woFl2R6A!uegRne3Px2HagBg5nnH_CC9wZGKIcy89ov7E6pWEyVs
++++++++++++++++++++++++++++++++
A vahhabiták és a terrorizmus
Mohamed ibn Abd al-Vahháb 18. században indított és máig élő mozgalmát napjainkban sokan, különösen a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás óta, az iszlám terrorizmus ideológiai alapjának tartják.[15] A Szaúd-Arábiában állami rangra emelt vahhabita elveket annak szélsőséges megnyilvánulási formáival azonosítják, ahhoz hasonlóan, mintha a nacionalista szemléletet annak ultranacionalista, soviniszta, vagy szeparatista megnyilvánulásaival azonosítanák. Ennek veszélye abban rejlik, hogy a vahhabitákról szóló egyoldalú híradások miatt a közvélemény lassan az egész iszlám közösséget alapvetően fanatikus, terrorcselekményekre hajlamos, társadalmi változásra képtelen vallási formációnak bélyegzi meg. Sok nyugati elemző is úgy véli, hogy igazságtalan a terrorcselekményeket magához a valláshoz kötni, hiszen az IRA vagy az ETA atrocitásai kapcsán senki nem beszél keresztény terrorizmusról, amíg a média a szélsőséges és gyakran különböző indíttatású muszlim elkövetők merényletei kapcsán iszlám terrorizmustól visszhangzik.[16] Néhányan figyelmeztetnek arra, hogy az alkalmazkodás egy ultra konzervatív, anti-pluralisztikus hithez, nem feltétlenül vezet erőszakhoz.[17]
A kép az iszlámról, és ezen belül a vahhabitákról tehát lényegesen árnyaltabb. Figyelembe kell venni, hogy al-Vahháb a tanait elsősorban az Iszlám keretei között kívánta kifejteni, azt megújítva, az ősök romlatlan hitével megerősíteni, hogy a vallás felvehesse a harcot korának kihívásaival. Maga a muszlim közösség, a vahhabita mozgalom megjelenéséig eltelt ezer éve alatt, rendkívül sokszínű és változatos hitéletet alakított ki, amely a hívők nagy része szerint al-Vahháb fellépése nélkül is választ tudott volna adni a társadalmi változások kérdéseire. Így nem meglepő, hogy a legnagyobb ideológiai támadást al-Vahháb mozgalmára maga az iszlám közösség mérte, mivel veszélyeztetve érezte évezredes fejlődésének eredményeit, vallási felépítményét, geopolitikai helyzetét.[18]
A szélsőséges megnyilvánulások, a túlbuzgóság és a vakhit ezt az áramlatot is, mint az más vallások reformátor törekvéseinél már számtalanszor előfordult, politikai játszmák eszközévé tették. A nyugati hatalmak az Első világháború óta folyamatosan kihasználták a 20. század elején feléledő iszlám fundamentalista mozgalmakat, így a vahhabizmust is.[19]
Bár a vahhabizmus összességében kisebbségi álláspont az iszlám világban, mégis nagy a befolyása a különböző radikális mozgalmakra az egész Közel-Keleten. Szélsőséges formái vagy a neo-vahhabizmus[20] ma a fő forrása az iszlám szélsőséges erőszaknak a világon, egyben ultraradikális formájában markánsan képviseli az iszlámot.[21] Oszáma bin Laden szaúd-arábiai származású és fanatikus vahhabita. Őt elsősorban az egyiptomi Muszlim Testvériség fő ideológusa, Szaíd Kutb[22] eszméi befolyásolták. Kutbista mintára szervezte meg hadseregét, az al-Káidát, ezzel a vahhabita tanokat szektásította új elemek beiktatásával. Kutb tanaival[23] a vahhabita közösség sem értett egyet, hiszen a Próféta igéivel az öngyilkosság nem fér össze. Néhány vahhabita vezető azonban az al-Kaida törekvéseit támogatta.[24] Az utóbbi időben több közel-keleti elemző figyelmeztet arra, hogy a vahhabizmus és a kutbizmus fogalmainak összemosása hibás helyzetértékeléshez vezethet.[25][26]
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vahh%C3%A1bizmus
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)