KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A NIF ajánlja: Elhallgatott gyalázat – Áldozatok és szemtanúk a háborús erőszakról

obeliszkElhallgatott gyalázat címmel forgatott dokumentumfilmet a „felszabadító” szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőkről Skrabski Fruzsina. Mint az mno.hu-nak elmondta, azt akarta megmutatni, miként viselte meg az áldozatokat és az egész társadalmat ez a megaláztatás.

Bár 1990-ig nem lehetett róla beszélni, mára már elfogadott tény, hogy a második világháború végén Magyarországot megszálló szovjet katonák tömegesen erőszakolták meg a magyar nőket, lányokat és asszonyokat egyaránt. Megaláztatásban, szégyenben kellett élniük, nem beszélve a nemi betegségekről és a terhességmegszakításokról. A történészek az 1944-45-ben megerőszakoltak számát több százezer főre teszik. A társadalom és a tudomány azonban még mindig keveset tud az akkor történtekről, így egyvalami egészen biztos: kutatni- és tennivaló van még bőven.

Szovjet szörnyemlékmű

A vitatott emlékművet Magyarország szovjet megszállása után,1946-ban emelték; az obeliszken lévő jelképeket,az ötágú csillagot és a szovjet címert rövidebb időre az 1956-os forradalomban és 2006-ban, Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének kiszivárgását követően is eltávolították. Mindkét alkalommal visszakerült a lerombolt Trianon-emlékmű helyének közelében épült obeliszkre a szovjet címer távirati iroda úgy tudja,a szovjet emlékműre az„1956″,ill a „Gyilkosok” és az „Árulók” szavakat festették fel.A média megóv minket az ilyen káros, szenzációhajhász, szomorú hírektől. Ehelyett olyan ostobaságokat sugallnak, mintha a megszállás mellett valami mást is jelképezne az emlékmű. Hátha nem felejtettük el azt a hazugságot, hogy alatta szovjet katonák nyugszanak. Hátha belenyugszunk abba, hogy a demokráciába belefér azoknak a tisztelete, akik felszabadításnak élték meg a megszállást, és megengedjük nekik, hogy az ezeréves államiságunkat szimbolizáló jelkép helyén ez álljon.

[youtube=http://youtu.be/hd6CprMjazw]

Nemzeti InternetFigyelő

Mementó 2006 emlékmű

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!

 

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “A NIF ajánlja: Elhallgatott gyalázat – Áldozatok és szemtanúk a háborús erőszakról

  1. A gyôztesek háború bûnei mindekor barbárságát meghaladta.
    A szovjet hadsereg anyira túlzásbavitte, hogy a nyugati szövetségeseg felszólították Sztálin „atyánkat”, fékezze egy kicsit „dicsôséges hadserege” embereit. Sztálin, majdnem sírvafakadva, egy kis cinikussággal, válaszolta: „Szegények, valamivel szórakozniuk is kell”.
    Toro Sentado.

  2. mostanában megnyílt orosz, ukrán levéltárak megdöbbentő titkokra derített fényt. Az ukrán falvak kifosztásában, állat álományának elrablásában, és a civil lakossággal való erőszakos bánás módban a magyar hasereg fölzárkózott a németekhez, és kivette részét a partizán vadászattal kapcsolatos kivégzésekhez….és megdöbbentő módon a nők megerőszakolához.
    Erről még annyi szó sem esett mint az orosz katonaság magyarországi viselt dolgairól.
    Végül mindig lemarad az a nem mellőzhető tény, hogy Magyarország támadta meg az oroszokat 1941-ben, és ezt a támadást még csak nem is kérték Hitlerék. Horthy az emlékirataiban Bárdossy László miniszterelnök kárhoztatja, hogy eltulajdonította Molotov üzenetét _ melyet Kristóffy moszkvai nagykövet táviratban küldött Budapestre. És amelyben Molotov megígéri, hogy nem firtatják a háború után Erdély vissza csatolását, ha most kimaradunk a Szovjetunió elleni támadásból. Nem maradtunk ki.
    Káldi

    1. Ennyi pontatlanságot! Mire gondol „Káldi úr”?Mostanában? Lemaradt, már legalább 25 éve megnyíltak. De segítek, a KGB jogutódjára gondol az Ukrán Nemzetbiztonsági Hivatal levéltárára? Ön bepillantást nyert? Elment? Vagy csak úgy írogat? No és gondolt például a felségjelzés nélküli repülőgépre, ami Kassát bombázta? Kik voltak? (Remélem tudja, mert már bizonyítást nyert.)Gondolt arra, hogy sokszor ruhacserével tudták életüket menteni, vagy másra kenhető bűnt elkövetni?

      1. Téved „Tisztelt Asszonyom”, pár éve nyílt meg, tudatlanságával ne tüntessen, mert nevetségessé válik, ha nem szakmabéli pláne.Amúgy egy nagyon részletes könyv jelent meg mintegy 80 000 (!) jegyzőkönyv alapján, ” A MAGYAR MEGSZÁLLÓ CSAPATOK A SZOVJETUNIÓBAN” címmel..( Levéltári dokumentumok 1941-1947).
        A többi ide nem tartozó butaságra inkább nem reagálnék. Tény ahogyan a magyar megszállók viselkedtek, nem lehetünk büszkék. Ha van még frontot megjárt ismerőse kérdezze meg mit is jelentett az ” ikonozás”? Ha nincs elárulom a pravoszláv _ keresztény_ templomok kifosztásából származó ikonok itthoni seftelését…
        Mát több alkalommal tüntetett tudatlanságával, kérem ne tegye, mert lejjebb viszi az oldal színvonalát, ami azért nem könnyű!
        p.s.
        Kassa bombázása nem volt ok a Szovjetunió megtámadására, a pontos leírása több oldal lenne, ezért eltekintek tőle. Molotov szovjet külügyminiszter Kristóffy nagykövet útján javasolta Horthynak maradjon ki a támadásból, de a táviratot Bárdossy miniszterelnök lenyúlta.
        Az eredmény ismert.
        Káldi József

  3. És akkor hol a szerbek által Délvidéken elkövetett szemétségek feldolgozása, amikor felnégyelték, megnyúzták, a MAGYAROKAT, a férfiak altestét szétverték, a MAGYAR NŐK testéből kitaposták a magzatot, (pont úgy, ahogy az Andrássy út 60-ban pár évvel később). Miközben békeidőben, ugyanezek nemzetek fiatai és lányai a legnagyobb elismeréssel szólnak a magyar nők szépségéről,és a férfiak jóképűségéről.
    Mint mindig, a magyarok iránti rosszindulat, gyűlölet és irígység tetézte a gondokat, mint jelen időben is.

    1. A vérengzést megelőzték a magyar katonaság csendőrség által végre hajtott vérengzések amikor partizán vadászat címén több ezer embert végeztek ki. Lásd a Hideg napok c. dokumentum film. és a tényeket:
      Újvidéki vérengzés (1942)
      [bevezető szerkesztése]
      A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
      Magyarország a második világháborúban
      Előzmények
      Trianoni békeszerződés • Kisantant • Leventeintézmény • Magyar Királyi Honvédség • Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia • Győri program • Bledi egyezmény • Bécsi döntések: első és második • Kárpátalja visszafoglalása • Magyar–szlovák kis háború
      1940–1943
      Ördögkúti mészárlás • Háromhatalmi egyezmény • Magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény • Kassa bombázása • Délvidék visszafoglalása • Kárpát-csoport • Újvidéki vérengzés (1942) • Doni katasztrófa
      1944–1945
      Margarethe hadművelet • Sátoraljaújhelyi börtönlázadás • Horthy-ajánlat • Palesztina-igazolvány • Dél-erdélyi hadjárat (1944) • Tordai csata • Hortobágyi páncéloscsata • Magyarországi partizánműveletek • MNFFB • Micky Maus hadművelet • 1944-es kiugrási kísérlet • A Horthy-hadparancs • Magyar Nemzeti Függetlenségi Front • Délvidéki vérengzések • Ideiglenes Nemzetgyűlés • Ideiglenes Nemzeti Kormány • Budapest ostroma • Konrad hadműveletek • 1945-ös budai kitörési kísérlet • A „Tavaszi ébredés” hadművelet • Nagykanizsa–Körmend offenzíva • Aranyvonat • Magyar–Szovjet Baráti Társaság • A Felszabadulás napja
      Következmények
      Málenykij robot • Párizsi békeszerződések • Pozsonyi hídfő • Népbíróságok Magyarországon • Tábornokok pere
      m • v • sz
      1942 januárjában egy eredetileg a partizánok ellen indított razzia kiterjesztése során magyar katonai alakulatok az 1941 tavasza óta visszafoglalt Bácskában (Újvidéken és környékén) etnikai alapú tömeggyilkosságot követtek el, amelynek körülbelül 3300-3800, főkéntszerb és zsidó nemzetiségű polgári személy esett áldozatul.
      Tartalomjegyzék
      [elrejtés]
      • 1 A vérengzés előzménye és lefolyása
      • 2 Az áldozatok száma
      • 3 A tettesek felelősségre vonása
      • 4 Az 1944–45-ös megtorlás
      • 5 Emlékezete
      • 6 Jegyzetek
      A vérengzés előzménye és lefolyása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
      1942 elején az előző év tavaszán Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában felerősödött a jugoszláv (szerb) partizánok tevékenysége. Az ún. Sajkásvidéken a magyar csendőrség katonai alakulatokkal együttműködve felszámolt egy partizáncsoportot. Az elszenvedett néhány fős veszteség megtorlásaként 1942. január 12. és 15 között a Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, Grassy Józsefvezérkari ezredes, Deák László ezredes és Zöldy Márton csendőrszázados vezette katonai és csendőri alakulatok razziát tartottak a rejtőzködő partizánok felkutatására. A razziát ezután az altábornagy és társai önhatalmú akciójaként kiterjesztették a környező községekszerb és zsidó lakosságára, majd Újvidék (Novi Sad) városára is. A vérengzés során január 20. és 23. között több ezer bűnözőt, partizántés főként ártatlan polgári, többségében szerb illetve zsidó személyt lőttek agyon a nyílt utcán vagy géppuskáztak a jeges DunábaÚjvidéken, Zsablyán, Csurogon, Mozsoron és Óbecsén (Bečej), de ugyanúgy megtorolták a magyar kommunisták szervezkedéseit is (például Óbecsén).
      A kivégzések közvetlen oka a razzia alatt bevezetett kijárási és helyváltoztatási tilalom volt. Azokat végezték ki, akiket az egyes településeken a helybeliekből összeállított igazoló bizottság nem tudott igazolni, következésképp nem ismerték őket, nem helybeliek voltak. Szombathelyi Ferenc vezérezredes január 22-én táviratilag utasította Feketehalmy-Czeydner altábornagyot, hogy a törvénytelenségeket személyes felelősség mellett szüntesse meg. A következő napon (január 23.) a razziázó járőrök között rumot osztottak, és az ittas katonák követték el az első igazolhatatlan atrocitásokat. (A korábbi kivégzések ugyanis rögtönítélő bíróságok ítéletein alapultak, ami háborús körülmények között, felfegyverzett terroristák – akiket a történelem ma partizánoknak nevez – esetében bevett szokás volt minden hadviselő félnél.)
      Feketehalmy-Czeydner csak 23-án este rendelte el a razzia befejezését, de 26-ig még folytak tisztogatások. Január 30-án Szombathelyi Ferenc a karhatalmi működést beszüntette.
      Az áldozatok száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
      Az áldozatok emlékműve Újvidéken, a Dunaparton
      Az újvidéki razzia során a későbbi hivatalos magyar adatok szerint a honvédek és csendőrök 3309 (más források szerint 3340[1]), zömében szerb polgári lakost gyilkoltak le, köztük 792 nőt, 299 idős embert és 147 gyermeket. A halottak között volt mintegy 740 zsidó származású személy is.[2][3] Mai szerb történészek adatai alapján a vérengzésnek összesen 3808 áldozata volt, ezek közül 2578 szerb, 1068 zsidó, 64 roma, 31 ruszin, 21 magyar és 15 orosz nemzetiségű személy volt.[4]
      Az áldozatok megoszlása települések szerint:
      • Boldogasszonyfa – 74 fő;
      • Csurog – 887 fő;
      • Dunagárdony – 32 fő;
      • Mozsor – 195 fő;
      • Óbecse – 168 fő;
      • Sajkásgyörgye – 210 fő;
      • Sajkásszentiván – 26 fő;
      • Szenttamás – 2 fő;
      • Temerin – 47 fő;
      • Titel – 51 fő;
      • Újvidék – 879 fő;
      • Zsablya – 653 fő;
      • Egyéb települések: 116 fő.
      A tettesek felelősségre vonása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
      Az újvidéki események már a második világháború idején botrányt kavartak. A tetteseket még 1943-ban a Horthy-rendszer alatti Magyarországon felelősségre vonták, és 15 felelősnek tartott honvéd- és csendőrtiszt ellen bírósági eljárás indult. Az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország, személy szerint Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke rendelt el saját hadseregének egységei ellen lakossággal szemben elkövetett atrocitások miatt vizsgálatot.
      Szombathelyi már 1942. február 4-én elrendelte a vizsgálatot, amelyet azonban Feketehalmy-Czeydner vezetett, így nemhogy felelősségre vonás nem történt, hanem Deák László ezredest még ki is tüntették a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, hadiszalagon, kardokkal.
      Szombathelyi megismételtette a vizsgálatot, ahol azonban csak 12 csendőrtiszt ügyében jártak el, mivel Feketehalmy-Czeydner altábornagy és Deák László ezredes ügyében maga a kormányzó szüntette meg az eljárást 1942. augusztus 13-án, azonban mindkettőjüket ezzel egyidejűleg, azonnali hatállyal nyugdíjazták. Grassy József vezérőrnagy ellen azért nem volt eljárás, mert a keleti fronton tartózkodott.
      1943-ban az ügyet újra elővették. Az 1943. decemberi Vkf. bírósági tárgyalás vádlottjai:
      • Honvédtisztek: Vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyugállományú altábornagy, vitéz Grassy József magyar királyi vezérőrnagy, vitéz Deák László nyugállományú ezredes.
      • Csendőrtisztek: Horkay József és vitéz Gaál Lajos magyar királyi csendőr ezredesek, vitéz Báthory Géza és Fóthy Ferenc nyugállományú csendőr alezredesek, Stepán László, dr. Kun Imre, dr. Csáky József, Bandur Károly, dr. Kacskovics Balázs, dr. Képíró Sándor, dr. Zöldy Márton magyar királyi csendőr századosok és Gerencsér Mihály magyar királyi csendőr főhadnagy.
      A fő felelősöket a tárgyalás során halálra ítélték. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel az elítéltek egy része Németországba menekült. Mások, mint a hűtlenségért elítéltKépíró Sándor, rövid börtönbüntetés után újra szolgálati állományba kerültek.
      A fő felelősöket a háború után kiadták a Tito-féle Jugoszláviának, ahol népbírósági ítélettel, egyes tudósítások szerint igen kegyetlen módon[2] háborús bűnösökként kivégezték őket. Ezek az ítéletek (főképp Szombathelyi Ferenc volt honvéd vezérkari főnök jugoszláviai kivégzése) ma már vitatottak.[5]
      Az 1944–45-ös megtorlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
      Bővebben: Délvidéki vérengzések
      Az újvidéki vérengzés Magyarországon és más országokban is a magyar megszállás alatti területeken a háború során elkövetett háborús bűnök jelképévé vált. A magyar lakosság ellen elkövetett1944–45-ös jóval nagyobb – több mint tízszeres – véres megtorlás ugyanakkor nemzetközileg sokkal kevésbé ismert, bár legfontosabb tényeit a magyar kutatók már feltárták.
      A megtorlások magyar áldozatainak számát 30 000 és 45 000 közé teszik.
      Káldi József

      1. „Káldi úr!”Minden hozzászólásával saját magát minősíti. Mint a Hazáért Érdemrend kitüntetettje, visszautasítom vádjait, és a továbbiakban mellőzze a tudatos, velem való kötözködését, valamint Magyarországot becsmérlő kijelentéseit.

  4. Most is minden lében két kanál a „kormányzópárt” szanaszét kötelezték kötelezik magukat. Alig várják, hogy „felkérésre” NATO-tagországként részt vehessünk a nagy ukrajnai hadgyakorlaton mely nem egyéb mint PROVOKÁCIÓ!
    Kíváncsi vagyok, hogy a politikai szervilizmus mennyiben fogja befolyásolni a gázárakat illetve az új reaktor szerződésének sorsát.

  5. Én akkori idöben 8 és féléves voltam Kapuvár környékén ért bennünket a német orosz front e és egy kis patak medrében vészeltük át tölünk kb. 5-600 méterre a tank csatát. Ott husztuk meg magunkat éjszakára majd reggel elindultunk Kapuvár irányába. Mielött beértünk volna a faluba jött egy kozák loháton és az öcsém Keresztanyját rántotta ki és ott a szemünk elött eröszakolta meg géppisztollayal a kezében. Majd sikerült bejutni egy takaros házhoz ahol az estét töltöttük ugy, hogy az elsöszobában 16-an aludtunk, mi gyerekek az ágyban kuporodtunk és velünk ellenében egy giatal asszony feküdt mivel két nappal elötte megszülte a kisfiát. Aztán éjszaka megjelentek az oroszok és olyan iszonyatos modon rágatták ki ezt a fiatalasszonyt és a szobábol még két fiatal lányt. De viszont a szerencsétlen aki megszülte a fiát ezen 8 orosz ment keresztül és meg is halt. A másik kettönek kevesebb baja történt. Eggyik közülük a mi családi környezetünkhöz tartozott. Ezt viszont egy életen át nem tudom elfelejteni. Annyi volt, hogy azt a szerencsétlen meghalt asszonyt már nem láttuk, mint gyerekek.

    1. A megszálló katonaság által elkövtett szörnyűségeket minden ép erkölcsű ember elítéli, az azonban tény, hogy a politikusoknak ezzel tisztában kell lenniük. Mi több mielőtt megtámadnak náluknál 100-szor nagyobb oszágokat (!) arra is kell gondolniuk, hogy mi lesz a következménye, ha a megtámadott győz?
      A II. világháborúban 1 000 000 magyar ember, katona és civil vesztette életét, az országunkat mind két fél kifosztotta, lerombolta.
      Évekig fizettük a jóvátételt. Mindezek ellenére a mai politikusok egy része utcát nevez el róla, szobrot állít annak a poltikusnak akinek múlhatalan érdemei vannak mindezekért.
      Fispán

  6. Tisztelt Anna !
    A kitüntetéséhez gratulálok, van ismerőseim körében hasonló kitüntetett, korábban korábbi szochazás, mókás-paraszt hatalomért stb kitüntetekkel együtt a politikai érdemekért elnyert kitüntetésektől nem vagyok elájulva.
    Eszembe sem jutna Önnel kötözködni , Ön szokott reflektálni beírásaimra, és sajnálattal közlöm, egyedül a magvas gondolatok előtt szoktam fejet hajtani, melyek megalapozottak és holmi bizonyítékokkal alátámasztottak.
    Amiket leírtam, tények, sajnálatosan elhallgatottak a magyar közvélemény előtt. Én szeretném, ha ennyi év távlatából leírnánk a magyar történelem valódi eseményeit, a következő generáció érdekében. Ne kezdjék ők is hazugsággal a tanulmányaikat.
    A szerény személyem minősítése helyett inkább az általam állítottakra reflektáljon, cáfoljon, vagy egyszerűen lépje át a beírásimat, mindketten jobban járunk. Végre szabad országban élünk, szabad a vélemény nyilvánítás, és ez nagy dolog a mi korosztályunk számára.
    Tisztelettel:
    Fispán Géza

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük