KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A negyedik vasárnap

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Reggel Fabiny Tamás lelkész látta el lelki útravalóval azon hallgatókat, akik a Kossuth Rádióval ébredtek. Gondolatai végéhez érvén Puszta Sándor Bennünk fénylő csillag című verséből idézte a két utolsó sort: ó, bennünk fénylő csillag / merj már megszületni! Mert bár látható lesz újra a betlehemi fény – a lángos csillag, mely a három királyokat vezette, ha benső fényünk elhamvad, föntről az hiába világít nekünk.

Kihűlt Földet, lelkét kilehelt embert Nap sem tud életben tartani, s a bennünk fénylő csillagra annál nagyobb szükségünk van, minél inkább igyekeznek kihűteni alólunk a Földet.

Igen, a köröttünk lévő világ ezer évek óta csinálva van (Bogár L.), s mert nem mi csináljuk, mindig követő üzemmódra vagyunk kényszerítve. Örökös válaszkötelezettségünk annál kiszolgáltatottabbá tesz, minél kevésbé tudjuk a választ, mert nem tudhatjuk, mire kell válaszolnunk. Most épp azt igyekeznek tudatosítani bennünk, hogy jelen állapotaink okán ma föl se vennének minket az Unióba. Holott a dolog fordítva állt 2004-ben is, és a sulykolt beszédnek fordítottja igaz ma is. Égető szüksége volt a Nyugatnak, hogy berántson minket, és égető szüksége van ma is, hogy magába nyelje a Balkán minél nagyobb részét. (A keresztény alapokon szerveződött gazdasági és kultúrközösség egy rakat mohamedánt!) Esetünkben szüksége volt a piacra, s azokra az elrabolható javakra, melyeket a tőlünk elvett pénzzel vásárolt ki alólunk: a nemzeti vagyonunk nagy részét. A piacot, a csak felvevő állapotot gyártósoraink romba döntésével érték el, s azóta hordják ide másod – harmadfrissességű és minőségű szemeteiket. Pedig, már Bulgakov óta tudjuk: másodlagos frissességű hal nincs, mert az romlott, büdös. Válaszaink akkor is azért csúsztak annyira mellé, mert nem tudtuk, hogy nem is annyira az összekuszált jogharmonizációkról van szó, hanem arról, hogy kényre-kedvre adjunk át – mindenünket.

Ez is érdekelheti:  Ukrán állampolgár vezette a péntek esti terrortámadást - nyugati szervezés áll mögötte?

A balkáni bővítési szándék analóg az itthoni trónra törők üres akaratával. Abban fogalmuk sincs, hogy mit is kezdenének egy Albániáig lenyúló unióval, de kell, hogy ne lehessen ott orosz vagy kínai befolyás. A többit majd meglátjuk. A majd meglátjuk pedig tartalmazza azokat a normális működést lerontó belső harcokat, amik itthon már dúlnak olyan önkormányzatokban, ahol sikerült elhitetniük, hogy a földünket hűtőknek kell lehetőséget adni. Kézzel – lábbal tiltakoznak a saját tulajdonú otthonteremtés ellen, segélyeket követelnek és munka nélkül alapjövedelmet, amikkel teljes függőhelyzetbe hozhatók az emberek = élsz, ha adok neked, de nem adok, ha nem úgy ugatsz, és csóválod farkad, ahogy én akarom.

A társadalmi valóság megtagadásával a bennünk égő csillagot igyekeznek kihűteni: mi van, rabszolga vagy? – csapja oda a mai kor embere az elmaradottnak, aki nem ér rá, mert unokáiért kell mennie. Mert dolga van velük, és segíteni akar a szülőknek. A gyerekeinek. A gyerekre hagyni valamit? Egy fillért se! Semmit! Csinálja meg az életét. Kiélvezek, elköltök mindent magamra – amit összekapartam, az az enyém. Gyereket vállalni nem szabad, ha egyszer szükség lesz rá, bérlünk, mint lehet bérelni autót, lakást, szeretőt – bármit. A belőlünk kihűtött csillag helyére, mint fűrészport a plüssmaciba – gendert tömnének. Mert az a buli. S már kész az új csiki-csuki: rendben van, befogadja és tárgysorozatba veszi a kisebbségi petíciót a bizottság. Ugyanakkor, mint azt majd megtudjuk, rendes ember nem tesz különbséget kisebbség és kisebbség között, a már évszázadok óta kínlódók, s a 2015 óta kisebbségi létben élők között. Így, a kettőt csokorba kötve teszik majd az asztalra. Ha nem fogadjuk el – ellöktük a lehetőséget. Ha belemegyünk, kilöktük magyarjainkat minden későbbi lehetőségből, mert megtöltik majd a figyelem-helyeket a ránk hozottak mű-ügyeivel. Ilyen és hasonló valóság-torzításokkal érik el, hogy ma partraszállásról és farkasverembe merészkedésről kell beszélnünk, ha tárgyalni megyünk állítólagos szövetségeseinkhez. Ahol mostanában újra dívik a volt boszorkányperek logikája: a ráfogás egyenlő ítélet metodikával. Akkor a perbe fogottakat megkötözték, és hidegvízbe dobták. Ha befogadta őket az Isten tiszta eleme – nem voltak bűnösök, csak épp vízbefúltak. Ha életben maradtak azt jelentette, hogy nem fogadta be őket a tiszta elem, tehát az ördög praktikáival éltek – ezért megégették őket. Ez a ráfogásos technika dívik mostan is, a perbefogás már maga az ítélet, mert vagy így végzik ki a renitenst, vagy úgy. A vétó elsimításának eredményeként elértük, hogy költségvetési asztalra nem lehet jogállamisági halandzsát tenni. Azokat mindet külön – külön a kinti bíróságok elé tárjuk, s azt pedig nem kell ecsetelnünk, hogy azok az érzékenyített rögtönítélő bíróságok hogyan fognak dönteni. Hát lépjünk ki! – csörren a kurucos kardra ütés, és látjuk, ahogy két nap alatt blokád alá vonták Nagy-Britanniát – most vagy enged valamiben, vagy fulladozhat saját zsírjában. Hiszen, az egyet nem értők ajtókilincsein mindig lehet találni valamit. Vírust vagy idegmérget – egyre megy. Amihez öltöztünk épp.

Ez is érdekelheti:  Kézbe vagy nyelvre? – avagy a ferences Tóth Damján az Oltáriszentség ellen

A csinált világot terjesztő torzítók egyik emblematikus itthoni alakja szerint mi minden szövetségünkben ellenségként kezeltük a szövetségesünket. Példának miniszterelnökünk szavait idézi, aki szerint a jogállamisági tárgyaláshoz végre kell hajtani a partraszállást, és be kell merészkedni a farkasverembe, majd sorolja: Osztrák-Magyar monarchia, a Jaltában és Teheránban kötött egyezmények alapján összeállított testvéri szocialista tábor (őszinte önkéntességi fokozatát méri és mutatja – ha más nem, 56 és 68), és most az EU. Kinek-kinek történelmi ismeretire bízom, hogy mennyire lehet az első kettőt a szabad akaratra és egyenlő jogokra alapuló, őszinte hévvel megkötött szövetségnek nevezni, a harmadikat, a malacka házába beerőszakoskodó farkasét épp átéljük. Vagy védekezünk, vagy felfal nagyfogú barátunk.

S hogy mennyire nehéz erős ellenszélben haladni – kiváló példa az egymás hajába kapók zsivajából kiszűrődő Baranyi Krisztina eset. Baranyi a gátvetések és alattomos akadékoskodások burjánzásában törekszik tiszta őszinteséggel a nemesre, a közjóra. Messzire világít őszinte igazságbeszéde, melyben írói munkásságának nyelvi eszközeivel mutatott rá, mennyire helytelen az önkormányzati összefogás egyes alkotóinak, nevezetesen az ő önkormányzati környezetének mocskosul zsidózó magatartása. Tehát, inkriminált mondata csak annak érthető félre, aki félre akarja érteni.

Nekünk, itt, ezen a térfélen még az enyhe tél miatti sarat kell cipőinkről tisztogatni, az őszinte beszédek éteri magasságaiba vivő alabástrom lépcsőkön csak azután hághatunk fel. És, hát igen. Itt is, ott is sarat tisztogatunk. A negyedik vasárnap s még utána is – ahelyett, hogy lelkünket tisztíthatnánk ki az ünnepre várakozván.

Mayer Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Ez is érdekelheti:

Választás 2022

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük