A NATO 24 évvel ezelőtt ezen a napon indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

1999. március 24-én a NATO megkezdte Jugoszlávia bombázását, vagyis az „Operation Allied Force” hadműveletet. A bombázások megkezdése előtt a NATO ultimátumot küldött Slobodan Milosevicsnek miszerint vagy elfogadja a feltételeket, vagy eltörlik Belgrádot a föld felszínéről.

Ezzel a törvénytelen katonai akcióval reagált a nyugat a kudarcba fulladt franciaországi Rambouillet-ben, valamint Párizsban folytatott, Koszovóval kapcsolatos tárgyalásokra. Bombák hullottak lakóépületekre, szülészetekre, templomokra és kórházakra. Ilyen nagyszabású terrorbombázásra Drezda felégetése óta nem volt példa Európában. Akkor az angolszászok gyakorlatilag felperzselték azt a Drezdát, amely semmilyen katonai jelentőséggel nem bírt, viszont civilek százezreinek borzalmas halálát okozták a több hullámban érkező foszforbombák.

Belgrád bombázása az ENSZ felhatalmazása nélkül történt, viszont az akkori ENSZ főtitkár, Kofi Annan lényegében támogatta a NATO fellépését, mert úgy vélte, ez hozza majd el a békét a térségben.

Ugyanakkor most, Oroszországot, amely egy különleges katonai hadműveletet hajt végre annak az ukrán államnak a területén, amelynek orosz lakosságát 8 éven keresztül lőtte és terrorizálta saját államának hadserege, agresszornak bélyegzik, valamiféle nemzetközi jogra hivatkozva azok, akik 1999-ben, majd azt követően több alkalommal, több országban fittyet hánytak arra a nemzetközi jogra, amelyre most oly nagy előszeretettel hivatkoznak.

Jelentős különbségek vannak az 1999-es Jugoszlávia elleni NATO agresszió és Oroszország különleges hadművelete között. Míg Oroszország a hadműveletei során valóban igyekszik megkímélni a polgári lakosságot, és kifejezetten katonai, illetve infrastrukturális területeket támad, 1999-ben a NATO lényegében szőnyegbombázást hajtott végre Belgrád ellen. De nem csupán Belgrádot támadta a NATO ezzel a módszerrel, hanem Pristinát, Uzsicét, Újvidéket, Kragujevacot Pancsevot és Podgoricát is. Sőt, magától a magyar miniszterelnöktől tudjuk – aki akkor szintén Orbán Viktort volt -, hogy 1999-ben az USA akkori elnöke, Bill Clinton telefonon arra akarta utasítani, hogy a Magyar Honvédség a déli határszakaszon állítsa fel a tüzérségét és lője az akkori Jugoszláviát, vagyis a magyarok lakta Délvidéket. Erre természetesen csak egyféle válasz volt adható. Nem! És az akkori amerikai elnök, ez a Bill Clinton, nem értette, miért nem.

A támadás hírére az aznap éppen az Egyesült Államokba utazó akkori orosz miniszterelnök Jevgenyij Primakov, az Atlanti-óceán fölött megfordította a gépét, és sürgősen visszatért Oroszországba.

A bombázásokat mérhetetlen cinizmussal követték el az USA-NATO erők. Erre példa, hogy kilőtték azt a vonatot is, amelyik a húsvéti ünnepre utazó szerb ortodox keresztényeket szállította, ezzel rengeteg civil halálát okozva. A NATO ezt egy tévedésnek, tragikus balesetnek nevezte, ugyanakkor a repülőikre feltöltött bombákra olyan feliratokat festettek, mint: „Kellemes Húsvéti Ünnepeket”, „Reméljük, hogy élvezni fogod”, „Még mindig szerb akarsz lenni?”. Ez a féktelen cinizmus jellemezte az amerikaiakat, akik a II. világháború idején hozták divatba az üzenetek felfestését bombáikra.

Jugoszlávia terrorbombázása hetvennyolc napig tartott és közben több ezer ilyen „tévedés” volt. Hivatkoztak az időjárásra, a régi belgrádi térképek használatára, a hírszerzési hibákra, de valójában pusztították az országot és annak lakosságát.

A NATO terror nyomán 25 ezer lakóépület semmisült, illetve rongálódott meg, 470 kilométernyi közút és 595 kilométer vasútvonal vált használhatatlanná, 14 repülőtér, 19 kórház, 69 iskola és 44 híd dőlt romba vagy rongálódott meg. Az anyagi kár nagysága akkor 1999-ben meghaladta a 100 milliárd dollárt.

NIF kommentár:Ne feledjük, hiszen minden nap halljuk! A NATO egy védelmi szervezet. Ezt bebizonyították 1999-ben… is.Szent István Légiója – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kiemelt kép és grafika: Szent István Légiója Közösség