KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A megaláztatás szinonimája: Európai Unió – avagy Kiért is? Miért is?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Sokan vannak – magam is közéjük tartozom –, kik állítni merészek, hogy ez a nagy közös összeborulás, melyet manapság csak Európai Unió néven szokás emlegetni, inkább emlékeztet a közös lónak turós a háta népi bölcsesség megképződésére, mint arra a mindenki számára előnyös együttműködésre, melyre az európai összefogás gondolatának kiötlői – mint Jean Monnet, Robert Schuman, Konrad Adenauer, Paul Henri Spaak, vagy Alcide de Gasperi – eredetileg gondoltak. Nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen a Nemzetek Európája helyett manapság inkább az Európai Egyesült Államokat erőltetik.

Pattintsunk ide akkor most egy érdekes hírt a nagyságos és fényességes Európai Porta háza tájáról:

Olasz reakció a kereszt betiltására

Mint arról már hírt adtunk, egy finn nő, aki a férje révén olasz állampolgárságot kapott, beperelt egy olasz iskolát, mert az osztálytermekben ott volt a falon a kereszt. (A több ezer szülő közül csak őt zavarta a dolog…)

Olaszországban MINDEN bíróság elutasította a kérvényét, még az Alkotmánybíróság is (mivel a kereszt az olasz kultúra és történelem része). Ezért Strassburghoz fordult, ahol most igazat adtak a nőnek, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, amit az olasz többség és az olasz bíróságok mondanak. Ami figyelemre méltó, az az olaszok reakciója, amiből tanulhatunk is:

A mai olasz újságok szerint országos tiltakozó akció kezdődött – tömegesen vásárolnak kereszteket, hogy kitegyék olyan helyekre is, ahol eddig nem volt. Polgármesterek is rendeletileg az ügy mellé állnak, sőt van olyan polgármester, aki ezután 500 euróval büntetteti, ha NINCS kint a kereszt. Assisi város polgármestere kijelentette, hogy ezután az iskolákban karácsonykor fel kell állítani a betlehemet is, mivel azt a világörökség részének nyilvánították.

Egyházi és politikai szinten elítélték a strassburgi döntést.

A finn származású nőnek azt javasolták, hogy perelje be a saját kormányát, mert a finn zászlóban is benne van a kereszt.

A bírótól ezt kérdezték, hogy vajon be merné-e tiltani a Korán használatát nyilvános helyeken?

Azok szerint, akik belelátnak ezeknek a köröknek a működésébe (és azokéba, akik őket támogatják), meg vannak győződve arról, hogy ha nem figyelünk oda, ez egy precedens értékű ítélet lehet. Aztán szépen lassan betilthatják akár nálunk is a nyilvános vallási szimbólumokat (pl. útmenti keresztek, stb….) és szertartásokat, szintén a „tolerancia” jegyében, ugyanúgy, ahogy a kultúrharc idején már próbálták a XIX. század vége felé.

(Tamás atya)

Forrás: www.zarandok.hu

A hírt elolvasva több kérdés is felmerült bennem. Minimum érdekes a helyzet.

Ha megfigyeljük, megint egy kreált, teljesen életszerűtlen viselkedésforma az, amit követendő mintaként akarnak ráerőltetni az emberekre, ráadásul a tényleges történésektől sok ezer kilométeres távolságból, központilag utasítva. Mert miről is van szó? Semmi különösről, csak megint arról, hogy (a mások érzékenységén ejthető esetleges sérelem miatt) már megint nem az újonnan, messzi földről érkezett alkalmazkodik a vendéglátó ország szokásaihoz, hagyományaihoz, hanem megköveteli, hogy ők alkalmazkodjanak az övéihez. Már megint a másét kell ráerőszakolni a bennszülöttre, merthogy neki az lesz majd a jó. És ez még akkor is így van – ahogyan az a Strassbourg-i ítéletből is kitűnik –ha a többség nem az újonnan kívülről betelepülttel ért egyet, sőt, nemhogy nem zavarja, de egyenesen kívánatosnak tartja a feszület jelenlétét a mindennapjaiban.

De vajon mit is várhatunk egy olyan „társulásban”, ahol a kereszténység még említés szintjén sem jelenhet meg, holott Európa és múltja egész egyszerűen elválaszthatatlan a kereszténységtől. És ez még akkor is így van, ha a ma uralkodó hatalmasságok erről nem akarnak tudomást venni.

Figyeljünk csak oda egy jelzésértékű mondatra a hírből!

„…igazat adtak a nőnek, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, amit az olasz többség és az olasz bíróságok mondanak

No, mármost nagy hirtelen két olyan kérdéssel is szembesül a gyanútlan uniós állampolgár – és hát mit tagadjam, ilyen vónék én magam is –, amire szintén nagy hirtelen, így első megközelítésre nem is nagyon tud válaszolni.

Az egyik ilyen kérdés az vóna – és ezt még akkor is fel kell tennünk magunknak, ha kis hazánkban nemhogy igazság-, de lassan már jogszolgáltatásról sem beszélhetünk –, hogy akkó’ most tulajdonképpen hajítófát sem ér a honi törvényalkotás meg az egész jogrendszer? Hiszen – ahogy a derék taljánok esetéből okulhattunk – a nagyságos és fényességes Európai Porta nemes egyszerűséggel és hanyag eleganciával szimplán átlép az egyes nemzetállamok felett, az sem érdekli őket, ha az illető az adott ország kultúrájának, történelmének, de még az sem, ha magának a világörökségnek a része.

Aztán van itt még egy aprócska kérdés, amely mellett szintén nem mehet el szó nélkül egyetlen jóérzésű ember sem. Kiért, miért is van ez az egész? Merthogy nem érettünk, európai uniós állampolgárokért, az egyszer hétszentség, azt láthattuk az előbbi hírből is!

Figyeltünk, ugye? Nem arról van szó, hogy mit mondott egy ember. Mer’ arra még legyint egyet az ember. Itt arról van szó, az képződött meg, hogy egy egész ország népét vették semmibe, egy nemzet komplett jogrendszeréből és törvénykezéséből csináltak hülyét, ha bátorkodhatom előhozakodni ezzel a komplett képzavarral.

Akkor miért is legyünk, miért is maradjunk tagjai egy olyan szervezetnek, amely csak kihasznál és csak a kárunkra van? Nem tiszteli minket, nem tiszteli a hagyományainkat, múltunkat, történelmünket és kötődéseinket. És, ahogyan azt ebből a hírből is láthattuk, nem csak velünk teszi ezt, nálunknál nagyobb, erősebb, régebbi tagsággal bíró országokkal is ugyanezt műveli.

Akkor kérdezem én, mi szükségünk van egy ilyen kártékony szervezetre?

Majd én megmondom: Semmi szükségünk egy ilyen kártékony szervezetre. És senki ne jöjjön nekem a „de hát több haszonnal jár, mint kiadással” kezdetű népi kesergővel. Egyrészt tudjuk, hogy ez tényszerűen nem igaz – elegendő, ha csak a csatlakozásig befizetett mintegy 8866 milliárd forintnyi költséget hozzuk szóba –, másrészt egy nép, egy nemzet ilyen fokú megalázása véleményem szerint pénzben nem kifejezhető, nincs az az összeg, mellyel jóvátehető. Tudom, talán furcsán hangoznak ezek a szavak Mammon világában, egy olyan világban, ahol mindent pénzben mérnek, de az igazság akkor is ez.

Egy olyan unió, összefogás, szövetkezés, ahol folyton csak az egyik fél jár jól, magában hordozza a bukást, semmiképp sem lehet hosszú életű. Ha mindig csak mi engedünk, de nekünk nem engednek meg semmit, ugyan vajon kinek van szüksége egy ilyen gigantikus méretű koloncra? Nekünk semmiképpen. Egy uniót már magunk mögött tudhatunk. Elég volt belőle! Most itt ez az újabb, ez a másik, amelyik legalább olyan rossz, csak másként. A szabad függetlenségre úgy tűnik, jó darabig még egész biztosan várnunk kell. De azért legyünk bizakodók, hiszen ahova mi belépünk, az előbb-utóbb feloszlik.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

2 thoughts on “A megaláztatás szinonimája: Európai Unió – avagy Kiért is? Miért is?

  1. Szívesen elolvasnám a bírói itélet indoklását azaz a megsértett részletes szabályokat. Talán megérthetném az érthetetlent.

  2. Emlékeznek még arra a kifejezésre, hogy „fejlett szocialista demokrácia”? A fejlett szocialista demokráciában „szabad országban, szabad ég alatt szabadon lehetett mondani, amit szabad volt”. Most a még fejlettebb „globalista demokrácia” korában élünk, amelynek jelszava: „szabad országban, szabad ég alatt szabadon szabad gondolni, amit szabad”. Itt már a gondolatcenzúra és a gondolatrendőrség is működik a csak karhatalommal védhető hittételek (holokauszt) törvénybe iktatásával. Amikor még az átkosban olvastam Orwell művét, az 1984-et, akkor azt hittem, hogy „rólunk” szól. Sajnos nem: Az 1984 az un. „szabad világról” szólt. Annak a jövőjét jósolta meg, ami mára jelenné vált. A globalista demokrácia olyan demokrácia, amelyben egy egész nép kinyilvánított akaratát megsemmisítheti egy arctalan, névtelen, senki által meg nem választott titkos testület, amelyre ráírják, hogy „Strassburgi Bíróság”. Félek, hogyha a t. bíró urak csoportképét láthatnánk, nagyon emlékeztetne bennünket a dicső 19-es direktórium tagjaira. Hogy megértsük a dolog hátterét, nem a bírói ítéletet kell elolvasni, mert az álszent humanizmussal, szabadsággal, egyenlő jogokkal és hasonló hazugságokkal van tele. Akár én is meg tudnám írni a „tudatformálásra” hivatott EU brossúrák globalista paneleiből, már unalomig ismételt szóvirágaiból összecsirizelve. Helyette javaslom a következő cikkeket:
    http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian5.htm
    http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hungarian10.htm
    http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=685
    http://hu.metapedia.org/wiki/Izrael_60._sz%C3%BClet%C3%A9snapja
    Ezekből azt is kikövetkeztetjük, hogy kiknek az európai munkaszerve az „Európai Magas Porta”, ahogy a cikk szerzője lényeglátóan elnevezte.
    Az érthetetlent pedig nem lehet megérteni, de lehet tettetni a megértést. Ahogy a négypárti, magukat eufemisztikusan politikusnak nevező emberi véglények teszik az Országház szebb sorsot érdemlő épületében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük