KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A magyarságot gyalázni „szabad véleménynyilvánítás”

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Megint elutasították az Arpád Soltész elleni feljelentést

A szlovákiai magyar sajtóban elsőként foglalkozott a Ma7 portál Arpád (sic!) Soltész szlovmagy publicista rendkívül felháborító és legalább annyira veszélyes írásával, amelyben a bucsai gyilkosságok után a szerző arról delirált, ha Orbán Viktort és Magyarországot (!) nem szigetelik el Európában, hamarosan a magyar hadsereg Rozsnyón fog majd a bucsaihoz hasonló vérengzésbe. 

Fotó: Németh Titusz archívuma

Soltész „művészetének” egyetlen sarokpontja az ostoba és öncélű provokáció, így tulajdonképpen szót sem érdemelne az áprilisban megjelent cikk, két okból azonban mégis érdemes volt foglalkoznunk vele. Egyrészt egészen elképesztő, már-már tudományos érdeklődéssel szemlélhető az a gyűlölet, amellyel egy magyar származású ember képes viseltetni Magyarország és a magyarság iránt. A negyedik kétharmadra reagáló írás ugyanis nem csak Orbán Viktorról szól. A magyar kormányfőt rengetegen gyűlölik, kibírja. Csakhogy Soltész az összmagyarságot sértegeti teljesen indokolatlanul. Szerinte például, a magyar társadalom

nem része a mi civilizációs körünknek, azzal nyíltan ellenséges.

Máshol meg azt írja,

Magyarországot el kell izolálnunk, le kell vágnunk a nyugati világtól, ahogy azt Oroszországgal is tennünk kell. 

Ezzel az utóbbival kapcsolatban érdemes felütni a büntetőtörvénykönyv 424-es, gyűlöletkeltésről szóló paragrafusát.

Mellékvágány, de említést érdemel, a bongyorhajú publicista az egyik legnagyobb szlovák kereskedelmi tévé weboldalán jelentette meg írását, majd gondolatait, némileg felvizezve, az adófizetők pénzéből fenntartott, elvileg közösségünk szolgálatára létrejött Pátria Rádióban is megosztotta a nagyérdeművel.

E sorok írójának meggyőződése szerint a háború miatt volt igazán veszélyes ez az egyébként gyatra és feleslegesen túlírt szóáradat. Soltész ugyanis akkor próbálta meg a magyar közösség ellen hangolni a többségi nemzetet (hogy miért, azt a mellékelt cikkben már kifejtettük), amikor a szomszédban éppen egy etnikai indok mentén indított háború zajlik. Teljesen mindegy, hogy az oroszok ürügyként tekintettek-e az oroszajkú ukrajnai közösségre vagy sem, a párhuzam mindenképp rendkívül veszélyes. Soltész talán van annyira intelligens, hogy mindezt átlássa, mégsem érdekelték a potenciális következmények.

Ez is érdekelheti:  1999: Miközben a NATO bombázta Jugoszláviát, a félelem hatalmába kerítette a koszovói szerbeket
Közösségi immunrendszerünk gyengeségének szép példája, hogy az írás nem kapta meg a neki kijáró figyelmet és felháborodást.

Németh Titusz, felvidéki magyar aktivista volt azon kevesek egyike, aki „csinált is valamit”, azaz érdemben reagált Soltész ostobaságaira. Németh a cikk megjelenése után néhány héttel a szenci rendőrségen nemzet- és fajgyalázás (hanobenia národa, rasy, a presvedčenia) miatt feljelentette az újságírót, majd Samu Istvánnal közösen tüntetést szervezett a pozsonyi parlament elé.

A feljelentéssel, lévén nemzetgyalázásról, faji alapú bűncselekményről lehet szó, a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) foglalkozott először, nem sok köszönettel. Hiába a laikus olvasó számára is egyértelmű, a magyar nemzetnek címzett, uszító sértegetés,

az ügyészség megalapozatlannak találta a feljelentést és elutasította a panaszt.

Megint…

Németh feljelentését ugyanis a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) nyomozója egyszer már visszautasította. A fellebbezés után (az ügyészség egyébként a fellebbezés jogosságát is kétségbe vonta), melyben Németh többek között azzal érvel, Soltész nem Magyarország, hanem a magyar nép ellen uszít, a különleges ügyészséghez került az ügy. Sajnos azok szintén úgy vélték, az, hogy Soltész szerint „teljesen világos, hogy a magyarok nyugodtan tankolják majd nők és gyerekek vérét, vagy fűtenek a csontjaikkal”, nem meríti ki a nemzetgyalázás büntetőjogi kategóriáját, így helyben hagyták a NAKA nyomozójának döntését.

A bő lére eresztett indoklás fájóan ismerős: „szólásszabadság” egyfelől, az uszítás „jogi kategória, nem szubjektív megítélés kérdése” másfelől.

Nem tudunk nem egyetérteni Németh Titusszal, aki portálunk érdeklődésére a döntéssel kapcsolatban úgy nyilatkozott:

Szlovákia egy érdekes állam. Elkobozzák a magyarok ingatlanjait, később nyíltan és szabadon uszítanak ellenünk, majd biztonsági kockázatnak neveznek minket. És mindezek után még elvárják a lojalitásunkat.

Pomichal Krisztián / Ma7.sk

Kiemelt kép: Eduard Benes

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük