A Magyar Justitia Bizottság az éppen aktuális témákról
Nem vitatható, hogy a Széchenyi-díjas esztéta, az MTA rendes tagja, a “minden filozófusok öreganyja”, hazugságban és tagadásban sem sokkal marad el Csurcsánytól és fogyatkozó csordájától.
Engem, mint a filozófiában járatlan laikust, érdekelne – a hordószónok Marosán péklegénnyel is (hajdanában) “értékes” filozófiai eszmecserét folytató –, Heller véleménye, hogy a tagadás tagadhatóságának tagadását miért kezelik a világ számos államában (illetve azok törvényeiben) differenciált módon? Vagyis: miért büntetik azokat, akik nem is éltek a holokauszt idejében vagy nem látták a nyomait, ezért bátorkodnak kétségbe vonni a történteket? Ugyanakkor miért nem csapnak a lepcses szájára annak, aki nemzetközi fórumon, “orcátlan” módon letagadja azt, amit a fél világ egyenes adásban láthatott, amikor Gergényi és Gyurcsány pribékjei begázosították a Kossuth Lajos utcát és a Rákóczi utat, lovas-rohammal kergették a polgárokat, összerugdosták a földre esett embereket, véresre verték az éttermekben lévő vendégeket (külföldieket is), gumilövedékkel és gránátvetőkkel lőtték a békésen felvonulókat, vízágyúval “locsolkodtak” és csizmával taposták nemzeti zászlóinkat?! Mivel magyarázza ezt, a százmilliókat bezsebelt filozófus, akinek mikroszkóppal sem lehet találni egyetlenegy értelmes (hasznos vagy hasznosítható) filozófiai tételét?
Bár Lukács tanítványától és követőjétől nem várhattunk többet, azért az mégis túlzás, amit az EP-ben művelt, mert amúgy sem kifejezetten szép “arcocskája” eltorzult a gyűlölettől, a fröcsögéstől és a hazugság tolmácsolásától. Szó,- ami szó: ritka pocsék látvány volt! További fejtegetéséből kitűnt, hogy félti az egzisztenciáját és a filozófusokat, bár (tisztelet a kevés kivételnek), ha nem lennének a Heller-félék, aligha fakadna sírva egy ember is bolygónkon. Pénzt pedig az aluljárókban vagy az utcán (tanaik hirdetése során) talán annyit sem “gyűjtenének be”, mint a METRÓ lapot árulgatók többsége.
Ki lehet próbálni! Ha tévednék, akkor átmenetileg mazochista leszek és elolvasom Heller összes műveit!
SZAVAZATI JOGOT A BÖLCSŐDÉSEKNEK!
Elképzelhető, hogy “ötletbörzében” bukkant rá valaki, hogy egy adott szavazópolgár több szavazati joggal rendelkezzen a gyermekei számának függvényében. Tisztelet és elismerés a többgyermekes családoknak, de ezt nem szerencsés a választójog bővítésével honorálni. Választani vagy szavazni csak az képes, aki tudatában van annak, hogy kire (kikre) vagy miért szavaz. Mást helyettesíteni nem lehet! A szavazati jog ilyen jellegű kiterjesztése értelmetlen, szükségtelen, jogtalan és logikátlan. Ezt a megoldást csupán a magyar parlament bizottságaiban léptették érvénybe, ahol a plusz pénzért “dolgozó” bizottsági tagok egymást helyettesítgették, két kéz felemelésével szavazgattak, hogy a jegyzőkönyvben hitelesíthessék a résztvevők (szavazók) számát… Soha senki sem szégyellte magát és nem kifogásolta ezt a (csalásnak minősülő) szavazási módszert.
Ilyen “ötletbörzéből” táplálkozhatott Magyar Bálint is, amikor kipattant az agyából, hogy nem lehet megbuktatni azt a kisiskolást, aki semmit sem sajátított el első éveiben, és alapok nélkül tanulhat tovább, így “kellő” időben rászoktatták a semmittevésre és a felelőtlenségre. Aligha tévedek, ha azt állítom, hogy anno dacumál,- Magyar olyan “oskolába” járhatott, ahol már bevezették ezt a rendszert.
KÍNAI KATONAI EGYENRUHA-GOMB CSERÉJE
Hiteles forrásból kapott információ szerint, lecserélték a kínai egyenruhák ötágú csillaggal ékesített gombjait,- hagyományos kínai motívumot ábrázoló típusokkal. Alighanem arról van szó, hogy megelégelték a szovjet exportból átvett jelképet, amely nálunk még most is ott díszeleg a Szabadság-téri (Vorosilov féle) szovjet emlékmű csúcsán, kordonnal védve és emlékeztetve mind a szovjet megszállásra, mind a Gyurcsány-Gergényi által létesített “műveleti területre”! Ébresztő magyarok! A balti államok, Ukrajna, Grúzia, Lengyelország és Moldávia mögött már csak sereghajtók lehetünk, 20 éves késésben és egy (állítólagos) rendszerváltásban vagyunk!
TABU TÉMÁK FELOLDÁSA
Az SZT tisztek névsorának részleges ismertetése csupán egy látványosnak tűnő csepp az eddig eltitkolt (vagy meghamisított) történelmünk tengeréből, illetve egy “biztonsági szelep” működtetése,- a joggal elégedetlenkedők figyelmének elterelése érdekében. Nem kötekedésről van szó, de szóvá kell tenni, hogy: “fejétől bűzlik a hal”! Az egykori legfelsőbb vezetőkkel kell(ene) kezdeni a leleplezést, akik kiagyalták az egész besúgó (megfigyelő, leskelődő, gyanúsítgató, stb., stb.) rendszert, ők nevezték (neveztették) ki az SZT tiszteket, ők “profitáltak” a beszerzett információk tömegéből. Ezek ma milliárdosok, komoly befolyással rendelkező politikusok, különféle felelős funkcióban “tengődő szent tehenek”.
Ebbe a kategóriába tartozott Rákosi, Rajk, Péter (G.), Kádár, Farkas, Biszku, Apró, Marosán, Münnich, Medgyessy, Horn, Keleti (F.), Korom, Pap, Aczél, Komócsin és holdudvaruk. Nem hagyhatók figyelmen kívül a gazdasági, pénzügyi és ideológiai támogatók tömegei (Nyers, Fock, Berecz, Fekete, Glatz, Révai, Ormos, Kárpáti és társaik), valamint az előző kormányzatok “nagyjai” és az MDP vagy az MSZMP “haladó” hagyományait folytató (vagy támogató) politikusai, illetve közéleti személyiségei (Gyurcsány, Dávid, Lendvai, Lamperth, Kóka, Boross, Szanyi, Kuncze, Pető, Baló, Bauer, Bodor, Bolgár, Demszky, Göncz (Á. + K.), Havas, Hiller, Kovács, Mécs, Moldova, Rytko, Szili, Szilvásy, Wiener és hasonszőrű társaik).
A “szent tehenek” csoportjába tartozik Antall József, Sólyom László, Király Béla, Martonyi János, Pintér Sándor, Molnár Lajos, Horváth Ágnes, Bokros Lajos és azok a személyek, akiknek a múltját és tevékenységét nem illő vagy nem lehet “firtatni”, bár a tények makacs dolgok és a titkolódzás (elhallgatás) nem képezheti a demokrácia egyik alappillérét. Az apránként megjelentetett leleplező közlemények (névsorok) csak “porhintésnek” számítanak.
Éppen ideje, hogy “tiszta vizet” töltsünk a pohárba, szakítsunk a lenini-sztalini titkolódzásokkal vagy a Hruscsov féle részleges feltárásokkal, mert amíg ezeket nem tesszük helyre, addig úgy járunk mint az elmaradt (rétestészta jellegű) felelősségre vonásokkal, amelyeket súlyos koloncként cipeli évtizedek óta a társadalom és gátolja a megbékélés létrejöttét.
(Prof. Dr. Bokor Imre)
az MJB elnöke
Nemzeti InternetFigyelő
Itt az idő!
Nagyszerű az értékelése a Professzor úrnak, csak annyit vétett, hogy ezeket a személyeket jogtalanul és érdemtelenül emelte fel egy olyan csoportba, amely egy keleti vallás által tisztelt állatcsoport. Egyezzünk meg ezek egyszerűen csak a “marha-csorda” vagy “csürhe-banda” kategorizálást érdemlik meg, esetleg.
A Professzor ur kihagyta a tesoparti tagokat.
OrR-Ban es kovetoi.
A “professzor úr” melyik egyetemen tanított vagy tanít jelenleg?
És amiről eddig soha senkinek sem válaszolt a Szovjetúnióban szolgált “professzor úr”: kikből áll az állítólagos Justitia Bizottság, melynek ő az elnöke?
Kedves Király Úr!
Kár volt idézőjelbe tennie a “professzor úr” megszólítást, elég, ha megnézi az MTA akadémiai doktorait, s megtalálja Bokor prof nevét. Ő nem szolgált a SZU-ban, hanem tanult. Mint tudjuk, akkor magyar katonatiszt nem mehetett nyugati egyetemre, csak a ruszkikhoz, pláne, ha küldték.
kicsi Péter
„Választani vagy szavazni csak az képes, aki tudatában van annak, hogy kire (kikre) vagy miért szavaz. Mást helyettesíteni nem lehet!” – állítja Bokor Imre. (SZAVAZATI JOGOT A BÖLCSŐDÉSEKNEK!)
És vajon szerinte „képviselni” sem lehet mást? Mert ha nem, akkor jogellenes volna magának a „képviseleti demokráciának” a működése is, amelyben olyan emberek fogadnak el törvényeket, akiket mi, választók, felhatalmaztunk arra, hogy a nevünkben alkossanak minket kötelező törvényeket. Gondolom, Bokor Imrének nem kell magyarázni, hogy a régiségben minden szabad magyar résztvevője lehetett az országgyűlésnek. Ha a mai politikai berendezkedésben engem, mint választó polgárt, képviselhet a képviselőm és szavazhat helyettem az országgyűlésben, miért ne képviselhetné egy szülő a gyermekeit, és ezáltal a gyermekeinek, azaz a jövő nemzedéknek az érdekeit és szavazhatna helyettük az országgyűlési választásokon? Bokor Imre szerint egy szülő nincsen a tudatában annak, hogy „kire (kikre) vagy miért szavaz”? Bokor Imre szerint egy országgyűlési képviselő több joggal és jobban, az érdekeimet jobban a szeme előtt tartva képvisel engem, mint egy szülő a gyermekeit?
„A szavazati jog ilyen jellegű kiterjesztése értelmetlen, szükségtelen, jogtalan és logikátlan.” – állítja a továbbiakban.
Vita helyett hadd utaljak inkább erre a cikkre: http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/01/21/in-memoriam-fekete-gyula/ . Kiegészítésképp még ajánlom a következőt is: http://internetfigyelo.wordpress.com/2009/10/16/dohan-mihaly-az-altalanos-valasztojog-termeszetjogi-ertelmezese/ .
Remélem, hogy Bokor Imre, miután elolvasta a Fekete Gyuláról szóló megemlékezésemet, azon belül Fekete Gyula egyik előadását, kellőképpen elszégyellte magát, részben a Magyar Bálinttal felhozott párhuzama miatt, részben amiatt, hogy ennyire tájékozatlan a magyar népesedési gondok terén. Sajnos, nem áll egyedül e tekintetben. A hivatkozott előadásában említette meg Fekete Gyula, hogy valamikor 1995-ben nyilatkozta a TV-ben egy akkori miniszter, hogy „81. óta baj van a népesedéssel”. Néhány héttel ezelőtt egy fideszes „honanya”, nyilván a kérdés egyik fideszes szakértője, az 1974-ben megindult születésszám csökkenésről, ill. 74-es csúcsról beszélt. Egyikük sem tudta, hogy a születésszám veszedelmes csökkenése 1957-ben indult meg. Vajon Bokor Imre szerint ők tudatában vannak annak, hogy miért és mire szavaznak? Nem „értelmetlen, szükségtelen, jogtalan és logikátlan”, hogy az Országgyűlésben ülhetnek?
Végezetül hadd illesszem ide Fekete Gyula halálakor írt megemlékezésem bevezető sorait:
„Fekete Gyula 88 éves korában eltávozott. A nevével 20 -21 éves egyetemista koromban találkoztam. Akkor robbantotta ki az “Élet és Irodalomban” (ÉS) az első népesedési vitát. Akkor olvastam először az írásait ennek a korábban általam sosem hallott nevű embernek. Elolvastam a vele vitatkozók írásait is és azóta tudom, hogy ennek az embernek igaza volt és van.
Azóta több könyvét is elolvastam, és olvastam a vele vitatkozók újabb írásait is. A tanulságot a következőképp tudom összesűríteni: a világosság, jóakarat és szenvedélyes hazaszeretet szemben a teljes, a feneketlen sötétséggel, a gonosz, mocskos, rosszindulatú, a legjobb esetben ostoba, elbutult sötétséggel. Vagy mindezek egyvelegével. Olvastam, amikor fasisztázták, irredentázták, hozzá nem értőnek, nemzethalállal riogatónak, gúnyos éllel “magyarkodónak” nevezték. A Magyar Narancs, amely akkor a Fidesz hivatalos lapja volt, mint az MSZMP-MSZP-jé a Népszabadság, addig ment, hogy Agyalá Gyulának nevezte. (“Fogy a magyar, fogy, kiabálja Agyalá Gyula.” Nem érdekes, hogy most már ők gondolkodnak „betelepítésen? De kikén?) Mindez nem tudta megtörni a bátorságát. Ment és ment tovább a maga választotta úton: az igazak útján. Az események sajnos őt igazolták, nem pedig a prostituált tudósokat, a sajtó örömlányait és a „bölcs, mindentudó” és hazug politikusokat. Mi pedig jó okkal félünk attól, hogy alaposan meg fogják kurtítani a nyugdíjainkat és még csak nem is nagyon vitathatjuk majd a jogosságát.
Ő írónak tartotta magát, én politikusnak tartom őt. A világháború utáni magyar történelem talán egyetlen igazi politikusának. Politikusnak, nem a szónak a sztálinok, hitlerek, rákosik, kádárok, orbánok, gyurcsányok és más politikai kalandorok, szélhámosok és bűnözők által lejáratott értelmében, hanem abban az értelemben, ahogyan azt valaha Arisztotelész megfogalmazta: politikus az, aki a köz gondjaival foglalkozik, aki a köz javáért önzetlenül fáradozik.”
Kedves Misi bácsi!
Köszönjük értékes hozzászólásod! (Híradmin, NIF)