A magyar EU elnökség első napjai – Brüsszel kabáttolvajt lát Magyarországban
A múlt év vége felé már nagyon elszaporodtak a jelek, hogy az EU rajtunk veri el a port demokratikus jellegének bizonyításához. Kormányunk azt emlegetvén, hogy hasonló médiatörvény más EU államban is létezik, ismét naivan a papírformából indult ki, ami nem jött be.
Igencsak rosszul kezdődik az EU-elnökség hazánk számára. Az új év első napjaiban az egész európai média szinte egyhangúan Magyarországot szidta. A luxemburgi külügyminiszter, Jean Asselborn karácsony előtti kijelentése: „A tervezet egyértelműen sérti az Európai Unió szerződéseinek szellemét és betűjét. Felveti a kérdést, hogy egy ilyen ország méltó-e az EU vezetésére”, – amit kormányunk akkor magányos hangnak ítélt meg – azóta további, még radikálisabb hangot megütő követőkre talált, például Martin Schulz-ban, aki az EU Parlamentben a szocialista frakció elnöke.
A liberálisok elnöke Guy Verhofstadt hazánkat kritizálva kijelentette, hogy már nem a Pravda idejét éljük. A European Alliance of News Agencies (Európai Hírügynökségek Szövetsége) múlt héten levélben fordult a magyar kormányhoz és parlamenthez, panaszolván, hogy a médiatörvény a sajtószabadsággal ellentétes. A Bizottság sokáig hallgatott, de karácsony előtt az EU médiakomisszár, Nelly Kroes is bekapcsolódott a támadásba és magyarázatot követelt a kormánytól.
Új támadást indítottak a multik is. 13 nagyvállalat alkalmasnak látta az időt, hogy panaszt tegyen Magyarország ellen a különadók miatt. Az álszent jajveszékelésre egy állam, mint Franciaország – lásd a cigányok kitoloncolásának esetét – nyugodtan legyinthetne, hogy ez csak sok hűhó semmiért. Magyarország esete azonban más. A rólunk kialakított kép hamis, azaz tudatosan hamisított, amit sürgősen ellensúlyozni kellene, különben hazánknak sokat árthat. Politikusaink naivan azt bizonygatták, hogy hasonló médiatörvény más EU országban is létezik, de ez senkit sem érdekelt. Sőt. Az EU-nak kapóra jött, hogy a hamis Magyarország képet – a kabátlopás esetéhez hasonlóan – újból igazolja, pedig Orbánék basáskodó médiatörvényük megalkotásával csak a globalista trendhez alkalmazkodtak. A törvény esetleges jó oldala, a balliberális médiafölény kiegyensúlyozása, a hazai viszonyokat nem ismerő európai átlagpolgár előtt könnyen az ellenkezőjére fordítható.
Egyébként az EU-bürokráciának köszönhetően, egy Magyarország ellen indított eljárás az elnökség hat hónapos idejénél lényegesen tovább tartana, tehát értelmetlen, s ezt Brüsszelben is tudják. A 13 nagyvállalat azonban, az ellenünk gerjesztett hátszelet kihasználván akár évek múlva is jól járhat – mi meg persze rosszul -, ha panasza meghallgatásra talál.
Vajta Dénes
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Valaki összeszámolhatná, hogy Elnök-Elnök urunk az elmúlt húsz évben hányszor ejtette ki az Európa szót, és hányszor a Magyart!
Egy inasnak, szolgának pediglen csend a neve. Vagy tán már (rab)szolgabíró lett EropaElnök urunk?
Áldemokraták ezek a Nyugat-i demokraták!
Ki ne emlékezne Ceusescura, a román Kondukátorra és a Nyugat-i Demokraták hajbókolásaira, meg a sok doktori “Honoris causa” címre amiket kapott ez a véreskezű diktátor? Ki nem emlékszik erre?
Úgy, hogy Nyugat demokrtaái előttem nem demokraták, hanem áldemokraták!
Erről ennyit!
Az EU-hoz történő csatlakozáskor csak annyi volt biztos, hogy a parlamenti csőcseléken, és tettestársaikon kívül, ezután még egy nagyobb létszámú, teljesen feleslegesen tartott, ingyenélő hadat kell majd eltartania a nemzetnek. De, ahogyan a cigányok sem hálálták, és hálálják meg a magyaroknak, hogy a múltban és a mában is súlyos milliárdokat költenek rájuk, ugyanúgy viselkedik a brüsszeli here-kaszt is.
Sőt, létrehozóik akaratának megfelelően, állandó, alaptalan vádaskodásokkal büntudatot súlykolnak a magyarok fejébe, el nem követet bűnökért a médián keresztül.
Most, és a cikkben feltett téma kapcsán is, meg kellene kérdezni azokat, akik annak idején, oly biztosan hirdették, hogy Magyarországnak nincs más lehetősége, mint a csatlakozás az EU-ba, most, hogyan van pofájuk az országot vezetni, ilyen tragikusan ostoba, kártékony, (lefizetett ?) politikusi képességekkel ?
Éreznek-e bármilyen akkori kijelentésükért felelősséget, mint felelős kormánytagok, és mint miniszterelnök ? (na persze, ez a kérdés vonatkozik az elődeikre is)
Nyilván, ezért készült, és készül jelenleg, a mindenki pofáját befogó törvényegyüttes is, hogy ilyen kérdés semmilyen fórumon se kerülhessen elő.
elnézést, helyesen: követett
kanalasgém