Andrej Koszjaknak, a tűzszünet végrehajtását felügyelő és koordináló többoldalú Bizottságban lévő luganszki képviselet alezredesének elrablásával az ukrán hadsereg meghiúsíthatja a Donbassz ingatag békéjét – jelenti a „Donbassz Szegodnya” tudósítója a „Legityimnij” nevű Telegram csatornára hivatkozva.
„Forrásunk közlése szerint a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács ülésén az annak nyomán előállt helyzetet vitatják meg, hogy a tűzszüneti elválasztó vonalnál az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) elfogta „az LNR katonáját”, aki az SZCKK jelzéseit viselte egyenruháján. Mivel ez a helyzet akadályozza az N4-formátumban illetve a Háromoldalú Kontakt Csoporton belül folyó tárgyalásokat. Luganszk, például már mindaddig visszavonta azokat az Ukrajnának biztosított biztonsági garanciákat, amelyeket az SZCKK keretei között, a tűzszüneti elválasztó vonal mentén elvégzendő munkákhoz adott – amíg csak Kijev vissza nem adja tisztjüket. A Telegram-csatorna szerzője tolmácsolta a forrásnak azt a véleményét, hogy mindez felidézi a konfliktus eszkalálódásának a veszélyét a Donbasszban.”
Korábban ismertté vált, hogy a normandiai formátumban megtartandó találkozó, a luganszki őztiszt elrablása miatt meghiúsult. Donyeckben is úgy döntöttek: mindaddig vesztegzár alá veszik az EBESZ missziót amíg érdemben nem tesznek valamit a tiszt szabadon bocsátása érdekében. Korábban Luganszkban arról számoltak be, hogy missziójuk fogságra vetett tisztjét az SZBU-nál kínzásoknak vetik alá. Emlékeztetőül: az egyik ellenőrző pontnál egy ukrán felderítő-diverzáns csoport elrabolta a luganszki tűzszünet-ellenőrző misszió munkatársát. Ma pedig Tatyjana Varakszina, az ukrán diverzánsok által elhurcolt luganszki tiszt, Andrej Koszjak felesége, a Luganszkban megtartott sajtókonferencián közölte: néhány órával elhurcolása után, férje telefonon felhívta, és közölte vele, hogy óvadék ellenében esetleg szabadon engedik. (1)
A Donyecki Népköztársaság (DNR) már nem engedi át határátkelőin az EBESZ missziót.
Mint az ismertté vált, tegnap, október 17-én az EBESZ Különleges Megfigyelő Missziójának (KMM) a járőre – három autó és kilenc ember – az N-15-ös fő közlekedési úton, Kremenyec községben, a „Kargil” üzem mellett kívánta folytatni útját a DNR irányában. A KMM egy másik járőre, – két autóval és hat fővel –, az ukrán ellenőrzés alatt álló területek felé kívánta átlépni a határt, tíz perccel később érkezve ugyanarra a határátkelőre. Az ellenőrző ponton azonban a járőröktől megtagadták a ki-, illetve belépést – közölve: a főnökség utasításának értelmében a határátkelőtől egyik irányban sem folytathatják útjukat.
Később, az EBESZ közlése szerint az ukrán kormány által ellenőrzött területek felé tartó járőrt kiengedték. Ugyanennél a határátkelőnél a KMM munkatársaival közölték, mindaddig nem fogják engedélyezni a két népköztársaság (LDNR) területére történő belépést, amíg nem hozzák magukkal a luganszki megfigyelő misszió elrabolt tisztjét.
Megjegyezzük: az EBESZ-nek az emberrablási ügyben való tétlenkedése miatt Donyeckben tiltakozó akció van folyamatban. A tüntetők eltorlaszolták a Park Inn szállodából (2) kivezető kijáratokat, és követelik: az EBESZ hasson oda Andrej Koszjak, a többoldalú tűzszünet- ellenőrző bizottságban működő luganszki misszió foglyul ejtett munkatársának szabadon bocsátása érdekében. Később ismertté vált, hogy Gorlovkában szintén tiltakozó akciókat terveznek az EBESZ Misszió tétlensége miatt.
Ha kezdetüket veszik a teljes értékű hadműveletek a Donbasszban, annak csalhatatlan jele lesz, hogy megindul az EBESZ Különleges Megfigyelő Missziója munkatársainak menekülése a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság területéről (3) – jelentette ki Alekszandr Koc, a Komszomolszkaja Pravda haditudósítója
A szakértő ezt a feltételezését még korábban megosztotta. Most azonban a szemünk láttára történik mindez.
Koc így kommentálta Alekszej Leonkov katonai szakértő véleményét. Aki párhuzamot vont a között, ahogy a Donyeck alatt húzódó frontvonalon a helyzet éleződik, illetve ahogy 2008-ban Dél-Oszétiában megindultak a hadműveletek-
„A 08.08.08 háború úgy indult, hogy eltávoztak a grúz békefenntartók és az EBESZ megfigyelői. Amikor ezeknek az ingyenélőknek a fehér dzsipjei hosszú tömött sorokban felsorakoznak a „Park Inn” hotel előtt, és megindulnak a legközelebbi ukrán határátkelő felé, akkor két nap hibahatárral meg lehet majd jósolni, hogy mikor tör ki a háború” – jelentette ki Koc.
Azt viszont, hogy ez után mi várható, azt senki sem tudja megmondani.
Az ukrán fél „törvénytelen fegyveres alakulatok” létrehozásával vádolta meg a luganszki tisztet. (6)
Az Ukrán Biztonsági Szolgálatnál (SZBU) azt állítják, hogy az LNR tűzszünet ellenőrző missziójának munkatársa, Zolotoje településnél – „a fegyvermentes övezetben végzett aknamentesítési munkálatok felügyeletének leple alatt – az ukrán hadsereg állásainál végzett felderítést.”
Korábban Konsztantyin Bondarenkó ukrán politológus kijelentette: Ukrajna – azzal, hogy elrabolta a Luganszki Népköztársaságnak a tűzszünet végrehajtását felügyelő és koordináló többoldalú Bizottságban lévő képviseletének tisztjét – a Donbasszal kötött minden lehetséges megállapodást felrúgott, ami okául szolgálhat az aktív harci cselekmények megindításához.
Megjegyzések:
(1) Az óvadék kiszabása a bíróság dolga. Minimum felelőtlenség annak az ismeretlen telefonálónak az eljárása, akit még az áldozat – nyilván felzaklatott ideg- és lelkiállapotban lévő – felesége is akként jellemzett, hogy „a magát ügyvédnek nevező férfi”. És aki hiú reményt ébreszthetett volna a férjéért rettegő asszonyban.
És aztán az sem úgy működik, hogy az óvadék majd „40 és 180 ezer hrivnya között lesz”. A bíróság dolga dönteni, hogy óvadék ellenében szabadlábon hagyja-e a terheltet – illetve PONTOSAN MEGNEVEZI az óvadék összegét. Nem véletlenül beszéltek tehát Luganszkban váltságdíjról. És még abban sem lehetünk. hogy az óvadék csakugyan az államhoz folyt volna be az a tetemes összeg. UKRAJNÁBAN MA NINCS AZ A BECSTELENSÉG, AMIT EL NE LEHETNE KÖVETNI.
(2) Méregdrága szálloda Donyeck központjában. Ott vannak az EBESZ donyecki missziójának irodái, és ott laknak a misszió munkatársai is.
(3) Pár éve történt, hogy a helyzet kezdett veszélyesen alakult. A misszió autói hosszú sorokban mentek – száguldottak – el a városból, az utca emberének gúnyos tekintetétől, megjegyzéseitől, a helyi sajtó csípős kijelentéseitől kísérve.
(4) Ez, sajnos, azt jelenti, hogy a csak a munkáját végző, hazájából Ukrajnába hurcolt és ott ártatlanul megvádolt emberre egy törvénytelen terrorállam törvénytelen ítélkezése hosszú börtönévekre kárhoztat. Csak az az ország mentheti – menthetné – meg, amelynek tavaly február óta az állampolgára.
(5) 2014 nyarán az ukrán hadsereg, elsöprő erejű offenzívájával a Donbassz 70 százalékát elfoglalta. Ezeken a területeken visszaállította a régi ukrán világot, így a közigazgatást is. Minthogy azonban a megyeszékhelyek – Donyeck és Luganszk – a népi erők kezén maradtak, ezért az ukrán megszállók, időlegesnek szánt megoldásként, ideiglenesnek szánt megyeszékhelyeket jelöltek ki, a 2014-ben elfoglalt városokból. „Donyeck megye” székhelye Kramatorszk, Luganszké Szeverodonyeck. Az SZBU megyei kirendeltsége is ott van – oda szállították az elrabolt Andrej Koszjak alezredest is.
KÉT ELRABOLT KATONAEMBER
(6) Andrej Koszjak luganszki alezredes ügye kísértetiesen emlékeztet egy két évvel ezelőtti esetre. A dolog a 2014 júliusában a maláj légitársaságnak a Donbassz fölött lelőtt gépére vezethető vissza. Több nyugati állam és titkosszolgálataik összefogásával próbáltak bizonyítékokat szerezni arra, hogy a gépet az oroszok, illetve az „oroszbarát szakadárok” lőtték le. ELEVE ERRE A KONCEPCIÓRA ÉPÜLT AZ EGÉSZ, „VIZSGÁLATNAK” NEVEZETT VALAMI. Ám miután öt éve alatt sem találták meg a gombhoz a kabátot, az idő múlt, a dolog pedig kezdett egyre kínosabb lenni, a minket folyvást emberi jogokra oktató, azt rajtunk folyvást számon kérő, és minket az EU-ból kiebrudalni akaró Hollandia kitalálta: kell rendezni egy pert – és majd egy tanúvallomásban elhangzik „az igazság”. Bizonyítékuk, persze, addig sem lett több – ám egy börtön homálya – pláne, ha még titkos börtön is – alkalmas arra, hogy a tanút, némileg megdolgozva őt, rávezessék arra, hogy mi is az az igazság, amit el kell mondania a hágai bíróság előtt, Oroszország ellen vallva.
Holladia – a nagyszerű Judith Sargentini és a még nagyszerűbb Mark Rutte hazája, annak is a titkosszolgálata koronatanúnak kiszemelte a maláj gép lezuhanásának közelében lévő városban élő Vlagyimir Cemahot, a donyecki néphadsereg immár nyugalmazott légvédelmi tüzérezredesét, mint akinek NYILVÁN KÖZE VAN a maláj gép lelövéséhez. A NAGYSZERŰ MARK RUTTE TUDTÁVAL ÉS BELEEGYEZÉSÉVEL (ha éppen nem utasítására) kiadták az ukázt az ukrán titkosszolgálatnak. Amelynek ügynökei otthonából elrabolták és Kijevbe hurcolták a nyugalmazott ezredest. (Akit egy szerencsés fordulat azonban megmentett a rá váró, akár hetekig, hónapokig is eltartó kínvallatásoktól, kábítószeres injekcióktól. Vajon lesz-e ilyen szerencséje Andrej Koszjaknak is, akire most, minden jel szerint, a Vlagyimir Cemahnak szánt szörnyű sors vár? Hacsak…
Minden úgy indul most is, mint bő két éve. Kijevbe érve Cemahot rögtön a vizsgálóbíró elé vitték. Ellene a vád ugyanez volt: tagja (szervezője???) „törvénytelen fegyveres alakulatoknak. Mindkét esetben katonaemberről volt (van) szó, nem kellett hát sokat dolgozni a vád kitalálásán. Nyugtalanító, hogy ilyen gyorsan megszületett a döntés a letartóztatásról (Cemahnál ez egy hónapig eltartott). VALAMIÉRT NAGYON SIETNEK. Mert, természetesen, sem Cemahot, sem Koszjakot nem azért rabolták el, merthogy a törvénytelen, puccsista rezsim szemében törvénytelen fegyveres testületben szolgáltak. Ha Cemah esetében eljutott volna az ügy oda, hogy elítélik, amivel első fokon megvádolták, az ítélet után KEZDŐDÖTT VOLNA AZ IGAZI JÁTSZMA. A bírósági ítélet után, az immár elítélt ember teljesen védtelen maradt volna. Oda vitték volna, azt tehettek volna vele, amit akarnak. És addig gyötörték volna, míg megteszi a várva várt vallomást. HOGY MI A CÉL KOSZJAKKAL, MÉG NEM TUDHATJUK. De az igazi vád már biztosan készen van ellene is
Két éve Putyin elnök személyesen ragadta ki Cemahot az ukrán gestapó karmaiból. Tudta, ugyanis – ő maga is mondta: a mai kínvallatási technikák, tudatmódosító szerek mellett gyakorlatilag nincs ember, aki azokat kibírná. Fogja-e ugyanezt tudni Koszjak esetében is, akire most ugyanazok a borzalmak várnak, amiket Cemah megúszott. A CÉL MINDKÉT ESETBEN UGYANAZ: végletesen lejáratni Oroszországot. Elérni kiközösítését. A középkorból tudjuk: AKIT KIÁTKOZTAK, AZZAL, ONNANTÓL KEZDVE BÁRMIT – szabadon, büntetlenül – MEG LEHET TENNI. Valami ilyesmire fogják felhasználni Andrej Koszjakot is.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
