A liberális jogalkotás zsákutcája – Azt hiszem, hogy megbolondult a világ!
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Carla vagyok. 12 éves svéd kislány. Vagyis már nem tudom, hogy ki is vagyok…
Musztafát a snapchat-on ismertem meg, aki Szíriából érkezett és arra kért, hogy tanítsam meg a nyelvünkre. Musztafa mindig kedves volt velem és az sem zavart, hogy fiatal felnőtt, s az sem, hogy mások őt migránsnak csúfolták.
Virtuális barátságunk virágzott, szépen haladt a nyelvtanulásban és én nagyon megkedveltem a fiút. Amikor több hét után arra kért, hogy találkozzunk a városunk egyik játszóterén, én semmi rosszra nem gondoltam.
Musztafa éppen olyan volt, mint a számítógépem képernyőjén, és éppen olyan kedves is. A borzalom akkor kelt útjára, amikor megsimogatta a szőke hajamat, és vadállatként úgy nézett bele a kék szemeimbe. Innentől alig emlékszem valamire. Meg akart csókolni, én nem engedtem, de ő fojtogatni kezdett és egy nyilvános vécé felé vonszolt. Próbáltam kiáltani vagy sikoltani.
Nem bírtam. Befogta a számat és szorította a torkomat. Szaggatni kezdte rólam a ruháimat és közben indulatosan beszélt hozzám. Majd megerőszakolt. Amikor végzett, akkor valamit mondott, majd elrohant. Ott feküdtem véresen, lélekben megtiporva, testemben meggyalázva.
Carla vagyok. 12 éves. Vagyis már nem is tudom, hogy ki vagyok…
A történet valós, Carla levelét én írtam helyette. Hogy jobban megértsd és lásd a veszélyt!
A svéd rendőrség Musztafát rövid időn belül elfogta és a bíróság is kevéssel később ítéletet hozott. A büntetése 150 óra kötelező „gyermekgondozói beszélgetést”. Börtönről vagy Svédországból való kiutasítása szóba sem került. Hogy Carla-val mi történhetett az eset után?
Fél az emberektől, főleg a férfiaktól. Nincs étvágya és újból és újból előjönnek a fájdalmas emlékei. Pszichológushoz jár, nem tudja feldolgozni az őt ért traumát.
Talán évek múlva sikerül neki.
Talán…
Zetényi Csukás Ferenc
Az Origó cikke, olvasd el!
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)