A lélek lángja
Minden évben, mindenszentek napján, elhunyt szeretteink emlékére, gyertyafénybe borul az őszi estek borongó homálya. A milliárdnyi parányi hunyorgó vibráló földi csillagfény, a legtisztább létező ragyogás.
Az emberi értelem a gondolat izzása, amely áthidal időt s teret, újra meg újra megoldja a halál jeges rémületének kínzó bilincseit,visszahozza az elragadottakat, akiket könnyeink fátyolán át – gondolatban – magunkhoz ölelünk, és gyengéd szeretettel megsimogatunk. Elébünk állnak akik fizikailag nincsenek, de eljönnek és néznek ránk az őszi éj gomolygó ködén át.
Mindannyiunk halottai! Halhatatlanok! A lét legnagyobb csodája az emberi szeretet, mindenek feletti teremtő erő. A mindig megújuló soha ki nem alvó gyertyaláng!
Somogyi Lajos
Nemzeti InternetFigyelő