KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A LÉGÓPINCE

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Azt mondják, semmi nem történik véletlenül. Hosszú évek óta járok a budai Maros utcai rendelőintézet fizikoterápiás kezelésére, hogy orbáncos lázak miatt lábaimban tönkretett nyirokrendszeremet karban tartsák sikeresen. Így volt ez ma délelőtt is. A kezelés végén, kilépve a rendelőből, felnéztem az előtérben felavatott emléktáblára, és ellenállhatatlan kényszert éreztem hirtelen rám zuhant emlékeim hatására.

Azonnal megkerestem a rendelő igazgatóját, akit nem találtam ugyan meg, de titkárnőjével megosztottam röviden jövetelem okát, aki kedvesen azonnal intézkedett, és lekísért az intézet vastag acélajtóval elzárt raktárába, a valamikori légó pincéjébe. Ugyanis itt születtem, ebben a légópincében 1944 késő tavaszán, május-június fordulója nehéz éjszakáján. A többit több mint húsz éve eltávozott édesanyámtól tudom.

A kórház a zsidóság tulajdonában volt, és én itt láttam meg a napvilágot, „zenés felárral”, a Déli Pályaudvar éjszakai szőnyegbombázása közepette, petróleumlámpák pislákoló fényétől nem elvakítva. Szerencsés is vagyok, mert „jó időben, jó helyen” születtem. Születésem után fél évvel, a nyilas rémuralom végén a kórház betegeit, orvosait és ápolószemélyzetét halomra lőtték a kórház udvarán. Vétlenül. Az emléktábla – amit megpillantottam, és aminek hatására le kellett mennem születésem helyére, a valamikori légópincébe – a kórház mártírjainak állított emléket.

Édesanyám fájdalmai (amit napvilágra készülődésem okozott), ahogy később elmesélte, május utolsó éjszakáján törtek rá. Születésem igazi háttérmuzsikája az amerikai liberátorok pontos célba találása volt, a Déli-pályaudvar vasúti gócpontjára. Ez volt a háttérszínpada életem indulásának, ez volt az én holokausztom. Édesanyám, Kertész Borbála, „Kos” volt, a szó igazi értelmében. Mint tudjuk, a „Kosok” nem tudnak veszíteni. Anyám is győztes volt; első pillanatomtól garanciája sikeres életemnek.

Meglepetésemre, a tavaly megjelent Tiszta beszéd c. könyv írója megkért, hogy személyes soraimmal egészítsem ki az általa írt, rólam szóló könyv tartalmát. Már ott is megírtam, hogy egész életemet a „Kos” jegyében született nők és asszonyok befolyásolták sikeresen. A már említett édesanyám, húgom, és mindkét feleségem a Kos csillagjegyében született. Ezért sikeresen szocializálódtam a győztes asszonyokhoz. Az említett női „Kosok” határozták meg mindazt, amit ma hazámról, nemzetemről vallok, és hazámért, nemzetemért teszek.

Most, hogy a vészkorszakra emlékezünk, ez az a zsigereimbe beívódott élmény, amivel emlékezem a kórház elpusztított mártírjaira, ott, ahol én is megszülethettem, Kertész Péterként meglátva Isten napvilágát, soha el nem múló gyásszal emlékezem az ártatlanul elpusztított mártírokra. De nem csak rájuk, hanem egyúttal a vérgőzös agressziók valamennyi áldozatára. Így a nácizmus szörnyű bűntettei mellett a bolsevizmus által elpusztított milliókra is.

Mert a zsidóság gyásza egyben nemzetünk gyászának szerves, elidegeníthetetlen része marad mindörökké. Ezért küzdök, miközben emlékezem mártírjainkra, hogy a közelmúlt fontos története megismerésével ki tudjuk egészíteni nemzetünk gyászát valamennyi elpusztított áldozatra, hogy végre megépíthessük a nácizmus bűntettei után a bolsevizmus pestisének áldozatául esettek emlékhelyét is. Csak így lehet teljes a megemlékezők, nemzetünk múltját tisztelők gyásza.

 

Reiner Péter

Budapest, 2011. január 26.

Nemzeti InternetFigyelő

 

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük