A legnagyobb rendőrszakszervezet, a TMRSZ védelmében
Néhány napja a Fidesz két országgyűlési képviselője, Babák Mihály és Dancsó József aggodalmának adott hangot a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének tevékenysége és a Jobbik Magyarországért Mozgalommal folytatott szakmai együttműködése miatt. Véleményük szerint állambiztonsági és nemzetbiztonsági problémákat vet fel, hogy a TMRSZ együttműködik „egy szélsőjobboldali párttal”, és fura módon károsnak tartják a szakszervezet érdekvédelmi harcát is, mert az szerintük megbontja a testület egységét.
Fideszes politikusok nem először támadják a TMRSZ-t, nemrég Simicskó István, az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke használta fel arra a posztját, hogy egyrészt információt gyűjtsön, másrészt meggyanúsítsa a TMRSZ vezetőit háborús uszítással és fajelméletek gyártásával. A választási kampány közeledtével a Fidesz politikusai minden nemtelen eszközt bevetnek a Jobbikkal és a vele bármilyen formában együttműködő társadalmi szervezetekkel szemben.
Elgondolkodtató együttműködés van kialakulóban a Parlament falai között is: a magát nemzetinek tituláló Fidesz és az állampárti időkből hatalmát sikeresen átmentő kommunista utódpárt cinkos együttműködése ez. A cél közös: a Jobbik és a Magyar Gárda gyengítése, megsemmisítése. Lassan már minden hétre jut egy vörös vagy éppen narancs színű támadás a Jobbik vagy a Gárda ellen, most éppen a TMRSZ-en van a sor. A távlati cél világosan az, hogy narancs színű és vörös elvtársak kényelmes, két pólusú politikai váltógazdálkodást alakítsanak ki maguknak, amelybe másnak, pláne a népnek nem lenne beleszólása.
A tervük szerencsére borulóban van, a magyar társadalom egyre szélesebb csoportjai ébrednek öntudatukra. Végre van olyan párt, amely nemcsak tiszta, hanem valóban alulról, az országért felelősséget érző, tenni akaró magyarok önzetlen és lelkes segítő szándékából építkezik. Nem csoda hát, ha a Jobbikra egymás után találnak rá természetes szövetségesei, így a rendőrség politikai befolyásolása ellen is tiltakozó Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete is. Azoknak, akik a jelenlegi kényelmes politikai váltógazdálkodást folytatni szeretnék, minden hasonló törekvés ellenükre van. A MSZP-nek és a Fidesznek egyaránt könnyen irányítható, kézzel vezérelhető, a politikának szolgai módon engedelmeskedő rendőrségre van szüksége. Olyan rendőrségre, amely a rendszerváltás óta eltelt 20 évhez hasonlóan büntetlenül futni engedi a pártok holdudvarába tartozó fehérgalléros bűnözőket, amely semmit nem tesz a szerényebb becslések szerint is évről évre 400-500 milliárd forintos nemzetgazdasági kárt okozó korrupció ellen.
Amikor a legnagyobb magyar rendőrszakszervezetet, a TMRSZ-t ilyen elvetemült támadások érik, nekünk, a közbiztonságért aggódó, az állam erőszakszervezetének politikai befolyásolását elutasító magyaroknak ki kell mondanunk: nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt, hogy közénk és rendőreink közé fém kordonokkal falat húzzanak. Mi valóban rendet akarunk! A rendőröknek nem velünk szemben, hanem mellettünk, köztünk a helye. Nem fordulhat elő a jövőben, hogy a hatalom a rendőrség felhasználásával a lakosság egyes csoportjait politikai szabadságjogaik gyakorlásában akadályozza!
A Tetterekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének tisztességes szándékai vannak. A megbomlott közrend helyett a közbiztonságot, a rendőrök számára kiszámítható életpályamodellt, a parancsnoki munka színvonalát emelő vezetőkiválasztási rendszert és a rendőrség politikai függőségének felszámolását akarják. Csupa olyan dolgot, amellyel minden tisztességes szándékú ember csak egyetérthet. Kívánságaikat pontokba szedték, és megkeresték vele az összes pártot, így a Jobbikot is. Az országgyűlésben helyet foglaló politikai pártok egyike sem méltatta őket még csak válaszra (illetve az SZDSZ küldött egy elutasítást). Ezek után kötött a TMRSZ a Jobbikkal egy tisztességes, valóban szakmai alapokon nyugvó együttműködési szerződést, ám a megállapodás lehetőségét más pártoktól sem zárta el. A többi párt azonban együttműködés helyett heves támadással válaszolt.
Sőt, már a látszatra sem ügyelve ugyanazt a nótát fújja a TMRSZ-ről az MSZP-s Veres János, Gyurcsány volt pénzügyminisztere, mint Orbán bizalmasai: megpróbálják elhitetni a választópolgárokkal, hogy egy szakszervezet és egy párt szakmai együttműködése az ördögtől való. Legalábbis akkor, ha nem az ő pártjukról és nem az ő szakszervezetükről van szó.
A Jobbik eltökélt abban, hogy a TMRSZ-szel kötött megállapodásban foglalt célok teljesüljenek. Törekedni fogunk arra, hogy az Országgyűlésben megszerezzük a rendészeti és a nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztját is. Ha ez így lesz, akkor elérhetjük, hogy a rendőrség végre a titkosított korrupciós ügyekkel, az országrablás felelőseinek felkutatásával foglalkozzon, ne pedig ártatlan polgárok zaklatásával.
Volner János,
a Jobbik Rendvédelmi Kabinet elnöke
Jobbik.hu
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
A tettre készség számomra azt jelenti, hogy kész vagyok megtenni valamit. Egy rendőri szervezetnél ez vajon mit jelenthet? Egy rendőr a mai rothasztott Magyarországon vajon mire kész? Ráadásul akkor, amikor e honban már a rendőrnek semmi hitele, mert önmaga vesztette el azt (hiába igyekeznek némelyek fényezni azt)? Sőt, kimondom, a mai „magyar” „rendőrség” a nép legnagyobb árulója és eltiprója, hiszen így vagy úgy, de mégiscsak e dísztelen társulat tartja fenn (alapvető oszlopként) e nemzetvesztő, népnyomorító aljas rezsimet. Akkor ők, a tettrekészek (és persze a tettre nem készek is) mire is készek?
Mondják a tettrekészek, hogy ők tettre készek, de nem teszik a valós dolgukat, amiért egykor életre lettek hívva, védeni a rendet (de nem az országvesztő, országfosztók rendjét). Tettrekész rendőrök, akik valós, a nemzet alapvető érdekeit szolgáló tettre nem készek, csak ámításra, a nép altatására.
Tettre készen valóban cselekedni kéne, a nemzet alapvető érdeke szerint! Tenni a dolgukat, üldözni, és megelőzni a BŰNT. De épp ezt nem teszik! Sem ők, sem a többiek, a nem tettre kész társaik. Ehelyett inkább védik a népnyúzó és nemzetvesztő köztörvényes banditákat és sehonnai bitangokat, akik a mi megkérdezésünk nélkül vagy a megtévesztésünkkel ültek a hatalomba. Védik a (rothadt) kenyéradó (önmagát előbb-utóbb tudattalanul is elveszejtő) gazdit. De ez annyiban nem igaz, hogy a kenyerük alapját, a fizetésüket, a nép balga mód adja össze, akikre oly bőszen és bármikor rátámadnak, a gazdi mindenkori parancsára, kényére, kedvére. Az ország szétlopva. Nincs elkövető, nincs tettes, se tettestárs. Az ország népe félelemben. Az ellene elkövethető és bármikor bekövetkezhető lopás, rablás és emberölés, s no persze a rendőri terror félelmében, de a tettrekészek és társaik, tettre ugyan szavakban készek, ám valójában semmit sem tesznek, érdemben, még ez ellen a látszólag egyszerű hétköznapi „anziksz” ellen sem. S ha nem képesek cselekedni, ha nem képesek eleget tenni a magyar népre tett esküjüknek, a valódi rend fenntartására és a BŰN üldözésére, akkor miért vannak még a „porondon”? Mert ez így, szimplán is: a nép és HAZAÁRULÁS mellett, BŰNPÁRTOLÁS! Hiszen a valós dolguk helyett, teljes gőzzel pártolják a BŰNT, létükkel és társaik létével fenntartják ezt az embertelen, idegen érdekek vezérelte, idegen érdekeket kiszolgáló aljas rendszert. S ha nem képesek leget tenni az esküjüknek, s ha nem képesek szembeszállni vezetőikkel, A VALÓDI BŰN PÁRTOLÓIVAL, AZ IGAZI HAZAÁRULÓKKAL, AKKOR LE KELLENE MONDANIUK, el kellene hagyniuk azt a bűnszervezetet, melyet a jelenlétükkel (akár akaratlanul is) fenntartanak. De nem teszik. Így viszont ők is csak közönséges „megélhetési bűnözők”, is, akik nyomorult fillérekért fenntartják ezt a nemzetvesztő, aljas rezsimet.
Nekem, az egy a tízmilliomodik „senkinek” nincs szükségem ilyen tettrekészekre és ilyen „rend őrségre”!