A legleleményesebb „magyar?” adminisztrátor – avagy amikor a kreativitás határait feszegetetik


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

A jó pap holtig tanul. Vagy talán egy kicsit még azon túl is.

A legújabb bebiflázandó lecke címe: Adminisztratív tévedés.

Képzeld el a következő szitut!

Kolompár úszik a boldogságban
Kolompár úszik a boldogságban

Meginvitálnak az APEH-be, a tudomásodra hozzák, hogy az összes létező és nem létező, írott és íratlan szabályt áthágtad, nagyon nincsen rendben a szénád, mire te felveszed legbűnbánóbb ábrázatodat és áhítatos hangon mindösszesen annyit rebegsz az éppen veled foglalkozó előadó képébe, hogy aszongya: ADMINISZTRATÍV TÉVEDÉS történt. Teccik tunni az úgy vót, hogy elírtunk egy tizedes vesszőt. Vagy kettőt, a rosseb se tuggya.

Mindeközben arról is értesülhetünk, hogy cigány nemzet mán pedig létezik!

Mer’ hogy derék Kolompár Orbán azt vallotta a bíróság előtt, hogy őt aztán sose az anyagi előnyök vezérelték, hanem a nemzete felemelkedése, meg annak a szolgálata.

Nosza, kapom is elő rögtön a világtérképet, keresném, vajon hol is lelem meg ennek a cigány nemzetnek az országát, de csak nem találom. Kéne tán szólni a Reader’s Digestnek, hogy frissítsék mán a térképeiket.

Posta Imre jut eszembe, aki több egyéb más mellett legutóbbi Pécsett tartott előadásában felhívta a közönség figyelmét arra is, hogy a magyarnak mondott médiában kizárólag zsidókat és cigányokat lehet látni. Lapozok is rögtön a Közép-Európa részre, de ott is csak azt látom, hogy Magyarország (Hungary) van még kiírva, nem pedig Izrael 2 vagy Romaland, vagy valami ilyesmi.

More! Ákkó most hogy is ván ez?

Egyik csatornán a sajóbábonyi eseményekről szóló egymásnak ellentmondó hírek vég nélkül, másik adón a darab ideig a képviselőjelöltségben menekülést kereső országos cigány fő hallja kend, a harmadik média kanálison meg éppen Győzikét kísérhetjük el a sokadik ismétlésben Béá ásszonnyal, amint gyomorszűkítése után drasztikus fogyókúrán átesve szerény készpénz összegekért újítja fel addig se szegényes ruhatárát.

Te (meg persze veled együtt én is) zavarodottan számolgatjuk a brifkóban lévő lóvét, hogy kigyüvünk-e belőle a hó végéig. Közben csendesen dudorásszuk az egykoron már-már a hungarikum kategóriáját súroló Skála Kópé reklám dalát, mely szerint úgy kijövünk, mintha bent se lettünk vóna. (Mán, ha van nálunk annyi zseton, hogy bemenjünk.)

A kaptárból frissen szabadultak vacsorafőző partija után, ha ügyes vagy és nem maradsz le róla, sebtiben még átkapcsolhatsz Cusi reality („valóság”) showjára, aki Kolompár „barátunkhoz” hasonlóan szintén a kecskeméti jogszolgáltatás hosszasan tartó társas csevejére kapott beutalót.

Menő hely lett ez a Kecsó, gyerekek!

A zseniális operatőri munkának köszönhetően Franciscót teljesen új oldaláról ismerhettük meg: a hátáról. A szálfa termetű magabiztos pulpitus rezonátor helyett Hórihorgas Ripacs, a nemzet böszméje, ezúttal új figurával, ájtatos manóval kápráztatta el a tisztelt nagyérdeműt. A nagyemberek, úgymint Fletó és Szilvásy hanyag eleganciával mondanak ellent az eddigi vallomásokban tett kijelentéseknek, aszongyák, ez meg az egészen biztosan nem történt, nem történhetett meg.

Te (meg persze veled együtt én is) ülsz otthon a tévé előtt és már a fejedet sem kapkodod már, nincs miért. Vágod a centit, mikor jön már a régi helyébe az új, pedig nem tudod, hogy csak egy facelift (ráncfelvarrás) az, ami rád, ránk és a többiekre vár, az is nagy valószínűség szerint meglehetősen rozzant és silány kivitelben – már a nagyságos vezénylő tábornok fejedelem is mögmondta, hogy újabb hiteleket kell felvenni, mert lassan teljesen elborít bennünket a szar.

Visszagyütt Kovács Laci bácsi is. Asszem az öreg jár a legjobban. Mr. Merjünk kicsik lenni-t a most még (legalábbis papíron meglévő) többség végső kétségbeesésében gyorsan a köztársasági elnöki székbe röpítheti, ha minden kötél szakad. Nehogy mán mindent vigyen a győztes! Utolsó mozdulatukkal egy kis szarcsimbókot azér’ még csak belelapátolnak a levesbe, nem igaz?

De nem aggódnak! Miért is aggódnának? Amikor majd beállít Fideszék Kellerje, hanyag eleganciával (a nehéz gyermekkor mellett) arra hivatkoznak majd, hogy hát ADMINISZTRATÍV TÉVEDÉS történt. Teccik tunni az úgy vót, hogy elírtunk egy tizedes vesszőt. Vagy kettőt, a rosseb se tuggya.

Ha a rosseb nem is, de mi igen!

És nem felejtünk!

És elmondjuk a fiainknak! Meg a lányainknak is! Hogy ő velük többet a büdös életben nem!

Hogy így nem szabad!

Hogy ezekkel nem lehet!

Hogy ezek, meg a fajtájuk (értsd: a leszármazottaik) azok, akiknek a vérükben van a lopás!

Semmi máshoz nem értenek, csak ahhoz, hogyan vegyék el a másét.

Mi azonban ne legyünk olyanok, mint ők!

A barátság alapja a bizalom mellett a pontos elszámolás! Mi ne kövessük az ő példájukat, és ne tévedjünk adminisztratíve. Nemhogy nagyot, de még kicsit se! Mindent jegyezzünk fel, és jegyezzünk meg! Ha kell, készítsünk kép- és hangfelvételt. Lehet, hogy azt fogja mondani rá a tisztelt bíróság, hogy nem használható fel az eljárásban, de teszem azt feltéve a világhálóra, amikor a delikvens saját szavaival mondja el, hogy a dolog nem kóser (mondjuk az összes napszakban hazudtunk egy egész országnak), onnantól kezdve mindenki tudni fogja, hogy mi a dörgés.

Egy olyan országban, ahol maga az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy nem igazságot, csak jogot szolgáltat – ezt most hallottam Tóth Zoltán József legutóbbi Civil Akadémia előadásában – ott azt hiszem, nem sok értelme van arról beszélni, hogy mi és hogyan használható fel, ismétlem, nem az igazság, hanem a jog érvényesülésének érdekében. A jog az ember által létrehozott, az eddigiekből úgy tűnik, meglehetősen sokféleképpen – talán a legjobb szó rá, szabadosan – értelmezhető kreálmány. Magukat okosnak képzelők azt gondolják, hogy mindenekfelett áll. Isten népét a könyv népévé akarják tenni, a spirituális lényt lealacsonyítva ezzel puszta biológiai lénnyé, a porhüvely szerepére kárhoztatva. Ennyi.

Csakhogy az isteni vagy természeti törvények állandók, megváltoztathatatlanok, mert egy magasabb rendű létezés hozta létre, teremtette azokat. Időt állók, s éppen ezért értékhordozók is egyben. Ezzel szemben a könyv népe a könyv jól, kevésbé jól vagy rosszul meghozott törvényeit egymástól eltérően értelmezheti, bármikor megváltoztathatja azokat.

De vajon mi történik majd akkor, ha a rossz törvények miatt a világ a pusztulás szélére sodródva oly közel kerül a kataklizmához, hogy szinte semmi esélyünk nem marad a megmenekülésre? Széttárják majd a karjukat és ájtatos manóként belerebegik a képünkbe, hogy pusztán ADMINISZTRATÍV TÉVEDÉS történt? Teccik tunni az úgy vót, hogy elírtunk egy tizedes vesszőt. Vagy kettőt, a rosseb se tuggya.

A mi dolgunk, magyarok dolga, a magyar, s vele együtt a többi nemzet felemelkedésének szolgálata. Ezt pedig azért miránk bízta a jó Isten, s nem másra, mert tudja, hogy mi magyarok vagyunk az a nép, mely nemcsak hiszi, de tudja is az Istent. Vagyis a mi (égi) adminisztrációnk tévedhetetlen!

Hát adjon az Isten szebb jövőt!
Mindnyájunknak!
Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “A legleleményesebb „magyar?” adminisztrátor – avagy amikor a kreativitás határait feszegetetik” bejegyzéshez

  1. Ha ezeknek sikerul a tervuk es csak ok maradnak, mar a romak es zsidok, az orszag kovetkezo neve
    romrael lesz. Sokat mondo nev….

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Gondolatok Magyarországról, a hitről, az egyházakról, és az erkölcsről
Őrjöngő bolsevikmutánsok – a hatalom görcsösen kapálózik
Szétverik Nyugaton is az oktatást? – 10 éves az amerikai stílusú „Bologna – reform”
Close