A KÖLTÉSZET NAPJÁRA: Dévai Nagy Kamilla versei

Tízparancsolat

Az ember körülnéz, és ajkába harapva

látja, mindenfelől be van falazva…

Hiába emel tornyot a vágyak aranyfüstje,

leborítja légmentesen az önzés vas üstje.

Kergetek egy álmot, mint kutya a farkát,

törődött arcomat gondráncok szabdalják.

Szemem könnycsatornáján eldugult a sírás,

hogy meg ne bolonduljak, segít az írás.

Árkos homlokomról, mint fénylő vakolat –

töredezetten hull alá a Tízparancsolat…

Barangoló dallam

Hideg az ősz,

fázik a csősz,

ugat a bősz komondor.

Padkán  a kacska,

• kényes és csacska –

fekete macska dorombol.

Kísért a fájó ,

csontvirág vájó,

feledést váró karambol,

Be kell ma valljam,

alszik a hajlam,

néma a dallam, – barangol.

CSONTVIRÁG

Csontvirág nyílt homlokomon,

Hiába dobol a halánték,

Minden másodperc ajándék,

Most űzték el a Halált épp.

Csontvirág nyílt homlokomon,

Vérbuckák közt kóborol az ész,

Habzó szájjal nyargal a vész,

Szakadt ujjam mily csenevész.

Csontvirág nyílt a homlokomon,

Mégsem forr torkomra dalom.

Erősít egy fogadalom,

Te is, én is így akarom.

De

Csontvirág nyílt homlokomon,

Minden szirma vad fájdalom,

Szilánkjai égő máglyák,

Csodálkozom: ők nem látják,

Hogy

Csontvirág nőtt homlokomon.

Szöknek a szavak

Szöknek a szavak mellőlem,

Szűkül az elme…

Tűnnek a nevek belőlem,

Mint fakuló kelme.

Életem szövetét már

Lassan megszőttem.

Mondd, mi vár még rám?

A lényeg már mögöttem.

Nehéz a penna, fogynak a dalok,

Most még én is köztetek vagyok..

Tüdőm sípol, mélyül a hangom,

De így is, úgy is őrzöm a rangom.

Szöknek a szavak mellőlem,

Szűkül az elme…

Csak egy dal marad belőlem:

Egy dalból szőtt kelme.

KÉRDÉS

Nem.

Még nem.

Most még nem.

Most még mindig nem tudom

mi cél vezetett Téged

Uram,

mikor a repülésből

-a halálosból –

felkaptál,

és újra életre ítéltél

Uram.

Kikaptad a bénító, langy sötétség

nyúlós, véres, nyálkás kezéből

tehetetlen agyamat,

s lassan pirkadó fényt gyújtottál

a tekervények zeg-zugos buta ösvényein.

Szikrázóan ráztak a Fájdalmak,

majd tompult apátiába zuhantam.

Fel-felvillantak

arcok,

képek,

hangok,

de még mindig nem tudom,

mi cél vezetett Téged

Uram,

hogy itt marasztottál a Földön.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)