A KÁRTYAVÁR


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Megyénkben lezárult a szavazás.

Fölényes narancsos győzelem, Jobbikos ezüstérem, LMP a küszöb felett. Sehol sem lesz második forduló.

Ezek a tények.

De mi van mögöttük?

A nyolc évnyi országrombolás olyan mélységbe sodorta a társadalom morálját, hogy aki az ettől való szabadulást zászlójára tűzte, bizton számíthatott az emberek szavazataira.

A Fidesz hátratett kézzel, program nélkül, ígéretek nélkül, régen látott lagymatag kampánnyal letarolta az országot.

De nézzük meg, hogy mire megy ezzel a szinte korlátlan hatalommal?

Mivel nem ígértek semmit, így nem nagyon lesz rajtuk mit számon kérni. Majd széttárják dolgos kezüket, buzgón mutogatnak az előző nyolc évre, minden felelősséget áttolnak az előző kormányra, elmismásolják a bűnösök elszámoltatását, újabb hitelekbe verik kivéreztetett országunkat, és ha felhorgad a nép, a tőlük megszokott arroganciával csak annyit mondanak majd, hogy „Önök döntöttek így”.

Természetesen jobb lesz. Sok minden jobban fog működni, hiszen az előző kormányt felülmúlni lesz a legegyszerűbb. De elmaradnak a nemzet szempontjából létfontosságú intézkedések, nem fogják bántani a multikat, nem fogják megszorongatni a külföldi bankokat, nem állnak ki a gúnyhatáron túli magyarokért, nem fogják megvédeni a magyar földet, nem fogják felszámolni sem a cigány-, sem a politikus-bűnözést.

Nem lesz egyik pillanatról a másikra kolbászból a kerítés. Nem fog manna hullani az égből sem.

Nem tesznek majd szinte semmit.

Mert nem lehet, mert nem engedik, mert nem merik, mert nem akarják.

Az önkormányzati választásokig hátralévő fél évben nem fog történni semmi érdemleges.

Így azt el is fogják veszíteni.

Mert az emberek – bár ezt soha senki nem ígérte – azonnali eredményeket várnak. Ezért szavaztak rájuk, szinte gondolkodás nélkül.

És ezért törvényszerűen csalódni fognak.

Aztán pedig büntetni.

A Fidesz bizonyára nem ezt akarta, de ezzel a nagy győzelemmel éppen azt érte el, hogy a milliónyi szavazójuk szemét felnyissák. Rá fognak ébredni, hogy a „szeretet és összefogás” pártja csúfosan átverte őket, csekélyke engedményekért cserébe a korlátlan hatalmat akarták csak megszerezni.

Hogy kinek, vagy minek?

Nos, ez is rövidesen ki fog derülni, mert immáron elkerülhetetlen a színvallás.

Elkerülhetetlen, mert ott fog lihegni a nyakukban a Jobbik, amely egyfajta szervezett, élő nemzeti lelkiismeretként nem fogja hagyni, hogy bárki is elfelejthessen bármit.

És akkor végre tényleg felébred a nemzet.

Keserű  ébredés lesz. Mindenki számára nyilvánvaló fog válni, hogy az elmúlt húsz év egy gondosan felépített, és aljas precizitással működtetett globális átverés volt. Hamis díszletek hamis figurák, előre kiosztott szerepekkel mocskos gazdasági összefonódásokkal.

És a csalódottsággal kézen fogva jár a harag.

A Jobbik –  ha villámgyorsan megtisztítja sorait, megerősíti szakemberekkel magát, kiépíti a saját médiáját – legkésőbb négy év múlva átveszi a Fidesz helyét.

Ha képviselői okosan, felelősséggel és a nemzet iránti őszinte alázattal dolgoznak majd a Nemzet Templomában, a Jobbik kormányra fog kerülni.

Ősszel nem veresbe, nem narancssárgába fog burkolózni az ország, hanem nemzetiszínűbe, tartóoszlopaként az apostoli kettős kereszttel.

Hogy addig mekkora károkat fog okozni nekünk, magyaroknak a liberál-globalista helyi- és világhatalom, most még felmérhetetlen.

Az viszont biztos, hogy a világpusztítók által hazugságokra, agymosásra épített, minden nemzetet, népet rabszolgasorba taszító kártyavár elkerülhetetlenül össze fog dőlni.

Ejtsünk néhány szót az eredményről is.

A Fidesz valamivel több, mint két és félmillió szavazatot kapott. Kevesebbet, mint amennyit a közvélemény-kutatók/befolyásolók jósoltak.

Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy ezzel is megpróbálták beterelni az akolba a bizonytalankodókat. A másik ok a választói lélekben keresendő: egyszerűbb a biztos győzteshez húzónak látszani, semmint vállalni azt, hogy lefasisztázzák az embert.

Ez az eredmény a nyolcmillió szavazóképes állampolgár alig egyharmada.

Természetesen itt nyomban tetten érhető a parlamenti elit húszévnyi munkája miatti csalódottság, valamint az a szintén ezen elit által kívánt cél megvalósulása is, hogy azért annyira ne pofázzon bele az Istenadta nép a „nagyok” dolgába.

Két évtized elmúltával eljutottunk hát oda, hogy nem szavazók léteznek, hanem szurkolók. Nem programokról alkotnak véleményt, hanem a gyűlölt ellenfél/ellenség legyőzése a cél. És akkor is imádják a kedvenc csapatukat, ha az pocsékul játszik és kikap.

Mindannyian tudtuk, hogy az MSZP-nek vannak még tartalékaik. A tavalyi EP választásokon figyelmeztették „csapatukat”, hogy ez így nem lesz jó, de mivel abszolút biztosak voltak abban, hogy akármit is hazudozik a „legnagyobb” ellenzék, annak a választásnak semmiféle belpolitikai következménye nem lesz.

Aztán, amikor a gyűlölt másik csapattal kellett megmérkőzni, odaálltak megint.

A Jobbik simán a második lett volna, ha a két virtuális ellenfél médiája nem indít egy ritka aljas és mocskos rágalomhadjáratot ellenünk.

Nem véletlen, hogy a két nagy párt kampányvezérei egyfolytában arról egyeztettek, hogy mit tegyenek a Jobbik ellen. Azt már látniuk kellett, hogy a Jobbik-expressz megállíthatatlan, nem tehettek mást, mint hogy megpróbálják legalább fékezni.

Nagyon sok bizonytalan szavazót tereltek így vissza a nyájba, vagy – hogy az előző hasonlatnál maradjunk – a szurkolótáborba.

Persze hiba lenne kizárólag a rágalmakra fogni a relatíve gyengébb szereplést.

Amikor néhányan – sokan – számon kérték rajtunk, hogy miért támadjuk a Fideszt, mindig elmondtam, hogy ha nem követnek el hibákat, vétkeket, bűnöket és árulásokat, akkor senki sem kritizálná őket. Akkor valószínűleg most nincs Jobbik, és mi valamennyien lelkesen ragasztgattuk volna a Fidesz-plakátokat és örülnénk a győzelemnek. Szeretett csapatunk győzelmének. De tagadhatatlanul követtek el hibákat, vétkeket, bűnöket és árulásokat, és talán erről nem az tehet, aki ezeket észre- és szóvá teszi, hanem az, aki elköveti.

És ez igaz a Jobbikra is.

A máshol, más csapatoknál elnézett, elsumákolt, eltagadott hibák a Jobbiknál megbocsáthatatlanok voltak. És ez így a helyes. Hiszen ha a Jobbik ugyanolyan akarna lenni, mint a többi gazember, akkor vesszen azokkal együtt!

De a Jobbik különb, tisztább, jobb – jobbik – akar lenni! És ezért sürgősen rendet kell tenni a Rend Pártjában és annak környékén.

A Jobbik olyan dinamizmussal vált egy szinte észrevehetetlen kis pártból egy erős, nagyon erős középpárttá, hogy közben nem maradt idő a szűrésre, a vizsgálatra, a higgadt átgondolásra.

Nagyon közel vannak az önkormányzati választások, addig ezt a hatalmas munkát is el kell végezni. És a jelöltek kiválasztásáról, felkészítéséről most még szót sem ejtettünk…

Szép feladat, nagy feladat, méltó feladat. De egyben egy olyan akadály, melynek leküzdése létfontosságú.

A Jobbik győzni akart. Talán, ha a média nem rekeszti ki, akkor sikerülhetett is volna. De éppen fentiek miatt valószínűleg még nem állt készen a győzelemre.

A következő  években viszont lesz idő, és remélhetőleg akarat is egy alaposabb, átgondolt építkezésre.

És akkor a megérdemelt győzelem sem fog elmaradni.

Az LMP eredménye számomra meglepő. Azt mindenki tudta, hogy ez a semmiből felbukkanó  párt az SZDSZ reinkarnációja, így tartani lehetett attól, hogy ugyanúgy bekerülnek a Parlamentbe, mint ahogy az SZDSZ soha, semmiképpen nem eshetett ki onnan.

A média futtatta őket, a közös gyökerű kétarcú pártok nem foglalkoztak velük, volt pénz, paripa, fegyver, amit csak akartak.

Érdekes, a média és a két nagy párt suttogó-propagandája egyfolytában azon rágódott, hogy honnan van pénze a Jobbiknak, de azt senki sem firtatta, hogy miből költött milliárdokat a néhány éves LMP.

Az amerikai nagykövet hozzájuk látogat el a választások éjszakáján. Az MSZP négy olyan jelöltjét lépteti vissza az LMP javára, akik pedig a második helyen álltak az első forduló után.

Számunkra – akik mindvégig tudtuk, hogy mi is az az LMP –, ez legfeljebb igazolja a véleményünket, de valószínűleg azon átvert szavazók is gondolkodóba esnek, akik beszedték a semmitmondó jelszavakat („Lehet napsütés a nyáron? – Igen, niná hogy lehet!).

És ezért nincs semmi jelentősége a visszalépéseknek. Nyilván azzal fogják támadni a Jobbikot, hogy azért nem lép vissza, mert ugye az MSZP kreálmánya ezt nem teheti meg. Az igazság viszont az, hogy teljesen mindegy, kétharmados többsége lesz-e a Fidesznek, hiszen jó pénzért, hatalomért, magyarellenes törvényekért cserébe az LMP mindig készségesen kiegészíti a hiányzó szavazatokat.

Talán az lenne a legjobb, ha tényleg meglenne a kétharmad.

Azután ugyanis piszok nehéz lesz elmagyarázni a tényleges elszámoltatást és mélyreható változásokat, valódi rendszerváltást követelő híveknek, hogy miért is nem lehet ezeket megtenni. Tartok tőle, hogy néhány, a felszínt éppen hogy érintő látszatintézkedésen túl tényleg nem fog történni semmi.

És adja a Magyarok Istene, hogy tévedjek!

Az MDF bukását jómagam történelmi igazságtételként éltem meg. A rendszerváltást elfuseráló gyáva Antall, a hatalomért való bármit elkövető  kalapos nagyasszony ámokfutása, a „bárkivel összebútorozok a mentelmi jogért” pragmatikus aljassága mind igazságért kiáltott. És a nép igazságot tett. Kíváncsian várom, hogy a száz kosztümnek, ötezer táskának és ezernyi kalapnak milyen hasznát fogja venni Ibolyka a tököli börtönben, ahol a már ott tartózkodó cigány asszonyok örömmel fogják elmagyarázni neki, hogy mi is az a nem létező cigánybűnözés.

A többi indulóval kapcsolatban azért bennem felmerül a kérdés, hogy miképpen gyűlt össze az induláshoz szükséges 750-800 ajánlószelvény azoknak, akik utána 50-60 szavazatot kaptak?

A Fidesz most hirtelen halaszthatatlanul szükségesnek tartja a képviselők számának csökkentését. Vajh miért?

Csak tán nem a Jobbik térnyerését szeretnék ismét fékezni?

Nos, lehet próbálkozni.

De egyre többen ébrednek a narancsos-szegfűs rémálomból. Egyre több nemzettestvérünk szeme nyílik ki, látnak át a festett, feslett ócska díszleteken.

És megint csak Vona Gábort kell idéznem: nem az számít, hogy hány gazember szolgál idegen urakat, hanem az, hány magyar mondja ki végre, hogy Magyarország a magyaroké.

Mert csak ez számít!

Most annyi a dolgunk, hogy minél többet meg tudjunk menteni az elkerülhetetlen összeomlás előtt.

Aztán  ősszel országszerte, legalább önkormányzati szinten megkezdhetjük az elmúlt két évtized mocskának eltakarítását.

És akkor tényleg elkezdődhet a szebb jövő!

Biró  László

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

0 hozzászólás a(z) “A KÁRTYAVÁR” bejegyzéshez

  1. Ime a “kettősmérce”narancsos leirata! Ha a “baloldal”hirközlőit hallgatjuk,akkor a Fidesz kerül a jogtalanságok elkövetésének középpontjába,és ha a “jobboldal” hirközlőit,akkor a maszop.Miközben MINDKETTŐ ugyanúgy jogtalanságot követ el.Egyben azonban nagyon is egyetértenek : A Jobbik nem demokratikus,elfogadhatatlan párt csakis abból a célból,hogy ők nyugodtan végrehajtsák megrendelőik
    kivánságait,elvárásait. Ezért kellene “kirekeszteni őket” az Istenadta népnek,és végre felébredni,hogy ki is valójában az “ellenség”, a haza és nemzetáruló! Mert összefogtak egy ellen,aki nagyszerű programjával megmutatja a kivezető utat abból a mélységes válságból,amiben vagyunk,és akiben több mint 850 ezer ember (és jóval több,csak nem bizik a pártokráciában!!!) bizott,és bizik,
    Az aljasság,alatomosság egyértelmű mindkét oldal “elitjétől” : ha kirekesztjük,elvesszük mozgásterét,bemocskoljuk hazugságokkal,akkor “még nyerhetünk is a kiábrándultak közül szavazatokra”,és folytatódhat a megsemmisités. Ők “játszadoznak egymással”,miközben mi belepusztulunk a kilátástalanságba.
    Ami pedig most következik az csöbörből -vödörbe,és megkapjuk “méltó jutalmunk”.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Három a vélemény
50.000 letöltés – A rovás Japánban
Nem veszítettünk, győztünk
Close