Hirdetés

A „háborús bűnös” per és az igazságtétel (képgalériával)

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Fotó: Jelenczki István

Napokkal korábban készültünk barátaimmal Székelyföldre pihenni, de amikor az elhíresült háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor perének vezető bírája kihirdette az ítélethozatal időpontját barátaim mélységes egyetértésével néhány nappal elhalasztottuk indulásunkat, hogy jelen lehessek az ítélet kihirdetésekor és hogy közzé tehessem állásfoglalásomat.

Írásom megkezdésének időpontjában még néhány nap választ el 2011 július 18-tól,amikorra az ítélet várható. Rendkívüli a per jelentősége, ezért komoly üzenete lesz az ítéletnek is.

Meg kell mondjam, sokak megállapításával egyet kell értenem, amikor én is megállapítom, hogy nincs könnyű helyzetben a bíróság, sem a vezető bírája Varga Béla . Hihetetlen a bírákra nehezedő hazai és nemzetközi politikai elvárás és nyomás, ami nem csoda, hiszen arcpirítóan szégyenletes, hogy az elhíresült náci üldöző Simon Wiesenthalról elnevezett  Efraim Zuroff vezette nácivadász iroda mindjárt két magyart is talált célpontjául a legjobban keresett tíz háborús bűnökkel megvádoltak között.

Amikor szükségesnek érzem, hogy megszólaljak, nem lehet elhallgatnom régi olvasóim és barátaim előtt az ismert tényt, zsidó származásomat, melyre nem vagyok büszke, nem is szégyellem egyszerűen csak vállalom. Amire viszont rendkívül büszke vagyok, hogy ebben a Hazában születtem magyar emberként és különleges nyelvünk és kultúránk szerencsés birtokosaként. Ez különböztet meg másoktól és nem egyéb!

Az nem véletlen, hogy a vezető bíró helyzetét említettem, mert nyílván mindenkinek a legszemélyesebb magánügye identitásmegvallása így a bíróé is, akiről tudható hogy szintén zsidó származású. A kérdések kérdése, hogy fölül tud emelkedni szóbeszéd tárgyát képező származásán a reá nehezedő nyitott és a háttérben megbúvó erők nyomásán és nem véletlen az sem, hogy írásom címének másik fő témájául az igazságtételt vagyis annak elmaradását és annak a perrel összefüggő következményeit adtam.

A személyével kapcsolatos megítélést még jócskán bonyolítja, hogy a napi politika szuper titkosított eseményeként ráosztott „kémper” gyanúsítottjait is futni hagyta, nem elrendelve az ügyészség kezdeményezésére sem előzetes letartóztatásukat. Ugyanis a két dolog tehát az igazságtétel és az izraeliek kezdeményezte „náci üldöző”  per Magyarországon szorosan összefügg a tudatosan ki nem beszélt hazai zsidókérdéssel, ezáltal igenis összefügg a háborús bűnökkel megvádolt Dr. Képíró Sándor nyugalmazott csendőr százados jócskán „időntúli  megélhetési náci üldöző” politikai perével is.

Miről is van szó tehát ebben a jócskán megkésett perben?

Röviden arról, hogy mit tett vagy mit nem tett Dr. Képíró Sándor csendőr százados a hála Istennek visszatért Délvidéken, pontosabban Újvidéken 1942 január 23-án, a vezérkar által az egyre fokozódó vörös partizán veszély miatt elrendelt jogos razzia harmadik napján. A történeti tényállás fejtegetésbe – mivel nem vagyok történész – nem megyek bele, mert véleményem szerint szakavatottak ezt már részletesen megírták és az érdeklődő olvasó úgyis utána néz. Nem tisztem eldönteni, hogy ez mennyire fontos szerepet játszik a permenetben, de számomra ugyancsak nagy élmény volt a per folyamán a bíróság által felkért egyik szakértő Czinner Tibor egyetemi tanár tisztességes hozzáállása és lenyűgöző precíz szakértelme az igazságosság érvényesülése érdekében, akiről szintén tudható zsidó származása.

A másik felkért szakértő Szakály Sándor egyenessége és szakértelme előttem már két évtizede ismert, ezért nem volt számomra meglepetés perbeli szereplése.

Az igazságtétel elmaradását pedig a hazai és külföldi politikai élet akkora bűnének tartom, melynek kihatásai Hazánk múltbéli és jelenlegi  politikai és gazdasági életére felmérhetetlenek!

Az 1945-ben Nürnbergben tartott náci háborús bűnösök perének mai hatása oly módon érződik a Képíró peren, hogy a tetten érhetően és számon kérhetően működtetett nemzetközi politikai kettős mérce még mindig máshogy kezeli a nácik bűneit a bolsevista bűnöktől, saját tevőleges sok évtizedes, a bolsevizmussal történő együttműködését leplezve ezzel.

Pedig a hírhedt konok, néhány évvel ezelőtt elhunyt náci vadász  Simon Wiesenthal többször kijelentette például a Képíró per védőjének Dr. Zétényi Zsoltnak is, hogy számára azonos súllyal mérendőek a nácik és a bolsevisták által elkövetett bűnök és mindkét bűnt háborús bűnként értékeli. Nem úgy a vészkorszak szörnyűségei után bosszúra szomjazó sorstalan társai ávós ruhában kivetkőzve önmagukból, megtagadva hitüket hazájukat kultúrájukat és mindent amit a nácikra joggal ragasztottak  és továbbfejlesztve tőlük átvettek.

Európa és a világ pedig cinkos együttműködéssel hallgat saját bűneit is ezzel leplezve, mert jó üzlet volt a kommunizmus zavarosában halászni gazdaságilag előkészítve a meglepetésükre hamarabb összeomló patyomkin világból kivonuló tankok helyére bevonuló még nagyobb nyomort hozó bevonuló bankok helyét.

Nem titok, hogy mily szerepet játszottak Hazánkban a vészkorszak után a többnyire származásukat vallásukat végletekig megtagadó és számarányukat jócskán meghaladó zsidók a politikai és gazdasági közéletben

Nem véletlen, hogy rendszerváltásnak nevezett valójában politikai elitváltás után konszenzus alakult ki a pártokban a valódi rendszerváltás egyedüli alapját képező igazságtétel és az ebből logikusan következő felelősségre vonások elmaradásában a közös felelősség miatti közös pártjellemtelenség.

Ennek legközvetlenebb megmondhatója az igazságtételi törvény  beterjesztője és elszenvedője az első „szabadon választott” kormány időszakában egyben Dr. Képíró Sándor „háborús bűnös védelmét elvállaló Dr. Zétényi Zsolt valamikori országgyűlési képviselő, jelenleg ügyvéd a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöke, akihez közel húszéves barátság fűz. Mélyen egyetértek Zétényi Zsolt perbeszédének három indító gondolatával, melyeket most kiemelek.

Az első, hogy Zétényi szerint ez a per jogtörténeti jelentőséggel bír, és ő hosszú évtizedek óta foglalkozik a háborús bűnökkel jogászként, tehát jól ismerte a per tárgyául szolgáló történeti tényállást és véleménye szerint a jelenlegi magyar társadalomnak sincs szüksége a meg nem ismert és már meg nem ismerhető tudás katarzisára az 1941-ben Délvidéken jogosan visszaszerzett országrészünkben történtekkel kapcsolatosan.

A védelem világosan látja a „sötét idők szörnyű bűneit”

A második felvetése, hogy a történelem nagy, még fel nem dolgozott kérdéseit és sérelmeit biztos, hogy nem a bíróságok orvosolják, más szóval a történelem egészen bizonyosan „nincs itt a bírósági tárgyalóteremben”.

A teremben egy „megtiport, meggyalázott ember „ áll az ítélő szék előtt és az ő sorsáról kell majd dönteni a tárgyalás folyamán”.

Harmadszori leglényegesebb kiemelése volt, hogy nincs-e akadálya az ítélet hozatalnak, vagyis nem áll e fenn a „kétszeres elbírálás meghozatalának veszélye”, közérthetőbben: elbírálták-e jogerősen korábbi perben a vád tárgyává tett cselekményeket vagyis már egyszer ítélt ügyről van szó!

Szégyen volt álláspontom szerint magára a „narancsos forradalmi rendszerre” is a per megindításának politikai tűrése és háttértámogatása, mert a megélhetési bűnöző izraeli Efraim Zuroff, mindenáron indokolttá szerette volna tenni a létalapját már évekkel túlélő náci üldöző irodájának, amit névadója Wiesenthal jogos céljainak megfelelően működtetett és történelmileg befejezett.

A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa ma ítéletet hozott és felmentette valamennyi vád alól Dr. Képíró Sándor nyugalmazott és sok éves emigráció után Hazájába saját nevén 1995-ben visszatérő csendőr századost.

Ítéletével gyakorlatilag nem adott helyt a háborús bűnöket alátámasztani igyekvő katonai ügyészség álláspontjának.

Ezzel szemben többnyire elfogadta és magáévá tette a védelem álláspontját, helyt adva az igazságosság érvényesülésének, mert nem találta megalapozottnak és bizonyíthatónak a náci üldöző iroda hamis vádjait. A bírónak volt bátorsága felül emelkedni származásán és igazságos ítéletet hozni, ezzel engem is főhajtásra kényszerített nem úgy ,mint egy másik politikai perben a közelmúltban, ahol egy másik bírónő a Magyar Gárda elleni perben nem tudta és nem akarta átlépni titkolt származása gyűlöletének  nagy kínai falát.

Csak remélni lehet, hogy ez a rendkívüli jelentőségű per valaminek a végleges lezárása, egyben a kezdete lesz és megszűnik a politikai kettős mérce végre és megkezdődnek a náciknál nagyságrendekkel nagyobb áldozatokkal  járó bolsevizmus elleni háborús bűnösök perei.

Ehhez politikai akarat és bátorság szükséges, mely benne van társadalmunkban, de nincs benne jelenlegi politikai elitünkben és beteges megfelelési kényszerükben.

Isten adja, hogy végre kitermelődjön egy olyan bátor államférfiakként felnövő csapat, mely végre szembe néz valódi történelmünkkel és valódi nemzeti tettekkel hozza helyre elődei bűneit, beleértve a Gárda elleni per igazságtalanságát is.

Isten óvja Hazánkat és Magyar Nemzetünket!

Reiner Péter

Budapest 2011. július 18.

Képgaléria:

[slideshow]

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás