A gyávaságról és a bátorságról
A félelmet egy vélt vagy valós fenyegetés váltja ki belőlünk, és fizikai, valamint szellemi állapotunkat egyaránt károsan befolyásolja, mert hatására gyorsabban kezd verni a szívünk, megemelkedik a vérnyomásunk, szárnyukat szegik a gondolataink, s így a tudatos cselekvésre is képtelenné vállunk. A félelem letaglóz, megbénítja az akaratunkat, és ösztönlényekké alacsonyít le bennünket.
Ezzel szemben a gyávaság az egyén félelméből fakadó, s a magatartásában megnyilvánuló negatív jellemvonás, melynek rabságában képtelen önmaga vállalására, elképzelései megvalósítására, véleménye kinyilvánítására. Nem tud állást foglalni, kiállni, küzdeni, sem a tényekkel, körülményekkel, sem saját magával nem tud szembesülni. A gyáva ember sunyít, kushad és lapul, még akkor is, amikor megalázzák, gyalázzák és semmibe veszik. A gyávaság semmiképp sem tévesztendő össze viszont az óvatossággal, mely, ha nem visszük túlzásba, az életünkben akár jótékony szerepet is játszhat, hiszen elejét veszi az elhamarkodott, illetve meggondolatlan cselekedeteknek.
A mindenkori elnyomók, zsarnokok és diktátorok sem véletlenül használták fel tehát a félelmet hatalmuk megtartása érdekében, hanem azért, mert tudták, hogy a huzamosabb ideig megfélemlített ember gyávává válhat. Akkor pedig együtt és egyenként bármire rákényszeríthető, bármerre terelhető, és akármit elfogad. Azt viszont titokban tartották, hogy a félelmet is le lehet gyűrni, ha van hozzá kellő elszántságunk. Bátornak lenni ugyanis annyit jelent, hogy egy adott helyzetben képesek vagyunk felülkerekedni rajta. Hiszen a történelem folyamán sem azok voltak az igazi hősök, akik vakmerően és meggondolatlanul rontottak neki az ellenségnek, hanem azok, akik a gyomrukat görcsbe rántó félelem ellenére is vállalták a harcot, mikor a becsület, kötelesség, nemzet és haza azt úgy követelte.
Azt pedig végképp ne feledjük, hogy hitvány voltuknál fogva a gyávákat nemcsak közösségük, hanem a szolgálataikat különben elfogadó hatalom is megveti, s előbb-utóbb igyekszik megszabadulni tőlük. Egy gyáva barát ugyanis sokkal veszélyesebb egy bátor ellenségnél, mert bármikor elárulhat és hátat fordíthat neked. Végezetül pedig tegyük fel magunknak a kérdést, hogy érző, gondolkodó lényhez méltó-e féregként meghúzódva, rettegésben élni?
Forrás: Bedő Zoltán, Székely Hírmondó
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Bátrakból kevés van, a gyáva árulókat pedig mindkét oldalon megvetik.
Köszönöm T.BEDŐ ZOLTÁNNAK, és különöskép a NIF-nek.
Elgondolkodtató, nevelő hatású irás…
” lehet,hogy az idézet már unalmas,de mivel ide illik,leírom.
“a hatalom csak úgy tudja fenntartani azt a hamis látszatot,hogy szükség van rá,ha folyamatosan rettegésben tart. Ezt ki is használja rendesen. A média,a politika,munkahelyi főnök, mind arra játszik rá,hogy rettegj. Ilyenkor a kis agy,vagy hüllő agy veszi át a szerepet ami csak részleges funkciókkal bír. Korlátolt képessége révén részleges döntésekre,információk feldolgozására képes.(pl.depresszió) Ez a lényeg,hogy a teljes tájékozódástól megfosztva legyen. Az ember félelme két dologból tevődik össze. Az egyik a haláltól , a másik,ha elhibázott valamit,akkor azt nem lehet helyre hozni. Egyik sem igaz,de az igazság rejtve van a tömeg elől,mert ha tisztában lenne vele,hogy halál nem létezik és rengeteg ideje van a világ végezetéig helyre hozni azt,amit elszúrt,nem kapkodna,nem sietne sehova és az életét nem rettegéssel töltené és nem lehetne rabszolgaként használni.
Száz emberből “csupán kettő képes arra,hogy a másikat szemtől,szembe agyon lője! Ez tény. Ebből az egyik pszichopata.
A gyávaság és a félelem között annyi a különbség,hogy a gyáva képtelen legyőzni a félelmét,még ha megalázzák akkor sem. A gyávaság oka lehet a több inkarnáción keresztül történt tragédiák sorozata,amely beleivódik a tudatalattiba.
Aki magáért esetleg nem áll ki az a szeretteiért mindenképpen köteles kiállni.
Mindenki képes legyőzni a félelmet,csak megfelelő motivációra van szűkség hozzá.
H.B.
Szóval!
Aki nem megy fejjel a falnak az gyáva! 🙂
Mert betört fejjel sokkal könnyebb segítséget adni és kapni.
Hősökkel tele a temető!
A háborút nem a hősök nyerik meg, hanem a meggondolt bátor emberek!
No ezt a cikket, és a hozzászólásokat át kellene gondolni ennek a tükrében! 🙂
Különben van egy olyan érzésem, hogy ez a cikk nem szól semmiről, csak a provokációról!
keremicz szilvia!
“sokan eljutottak volna a bölcsességhez,ha nem úgy gondolták volna hogy már eljutottak.
Keremicz Szilva, itt nem arról szólt a szerző, hogy hűbelebalázs módon rohanjon neki valaki valaminek, hanem hogy az emberi lélek minősége milyen, s ennek a minőségnek milyen következményei vannak. Az, hogy ez a lélek-minőség miként is alakul ki, annak kifejtése vaskos kötetet tölthetne meg, de a szerző érinti a lelki viselkedés összetevőit, annak alapvető vonásit.
Úgy tűnik, hogy kreatívabb gondolkodással kellene olvasnia a NIF cikkeit, mert túlságosan is leegyszerűsített a megjegyzése, és igaztalan is.
Netán rámutathatna azokra a pontokra, amikkel nem ért egyet, s tételesen és logikusan felépítve vitathatná ezeket a részeket, kifejthetné véleményét, alátámasztva okos és alapos érvekkel.
Én azt gondolom, hogy a NIF írásainak célja az, hogy gondolkozzunk el, vitatkozzunk, keressünk érveket ellenük és mellettük, és mindezt azért, hogy öntudatosabban élhessük az életünket, nem a média által sugallt, és az általa rángatott érzelmeink mentén.
Egy gyermek nem születik sem gyávának, sem hősnek, hanem a körülötte lévők magatartása mentén alakul ki egyfajta norma benne a növekedése során. Az alapvető erkölcsi normák nevezzük a természet alapvető törvényeinek, mindenkiben evidensen léteznek, akkor is, ha később ezt elfojtják valamiféle erkölcsellenes ideológiával egyesekben,.
Azonban az az pusztító üresség, ami ennek a helyébe lép, az illetőt is elpusztítja, lásd a kommunista szovjetunió hóhérát Vaszilij Blohin, aki megőrült és a végén saját magát is főbe lőtte – A halál 50 árnyalata című írás
Ha pedig provokációt említünk, akkor ez az cikk annyiban provokatív, hogy szinte kiköveteli tőlünk, hogy ugyan már nézzünk szembe önmagunkkal, képesek vagyunk-e felülemelkedni a félelmünkön, s bátrak lenni és kiállni a saját meggyőződésünk, értékeink és szeretteink védelmére. (Hosszú a sor, amiért érdemes és kell)