Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Önnek mi a véleménye?
Kérdezed – van véleményem – véleményem az – hogy jól csinálod jobbik – csak egy hibája van – a jogi személy ezt nem tudja elkövetni mert nem tud beszélni – ezt csak természetes személy tudja elkövetni aki beszélni tud – rá adásul az adófizető fizeti e uri mulatságokat is amit műveltek – jogi-személyként – tehát ha véget akarsz vetni ennek akkor név szerint jelentsd fel az okozót, aki saját pénzéből fizeti majd meg a büntetés összegét – ugye érted – elég volt az uri huncutságokból végleg a magyarnak!
id. Kiss László
Nahát ennyi öröme legyen Karácsonyra a jobbiknak–mindenestől–kutyástól macskástól-