Hirdetés

A „felszabadított” Líbia Kadhafi után

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Kadhafi halott

Habár az ENSZ Kadhafi meggyilkolása után azonnal bejelentette, hogy ezzel véget ért a NATO líbiai missziója, a porig lerombolt ország így is ki van téve a Nyugat kénye kedvének. A nagy olajcégek egyedül is képesek Líbia kincseit eltulajdonítani. Az egymás ellen fordított törzsek háborúja pedig valószínűleg folytatódni fog.

A líbiai konfliktus végfejleménye egyértelműen megmutatta a NATO igazi arcát. Syrte – Kadhafi utolsó menedéke – városát nem egy megfigyelő hasonlította össze Guernicával vagy a szintén porig lerombolt kaukázusi Groznijjal. Az már az orwelli képmutatás perverzitásig fokozott csúcsa volt, hogy a NATO még az összeomlás után menekülő Kadhafi konvoja elleni támadást is a civil-lakosság védelmével magyarázta. A NATO és nyugati lakájmédiája abban is hű maradt eddigi álszent  stratégiájához, amely mindig a lázadókat tolta előtérbe a valódi tettes NATO-csapatok helyett, hogy – az izraeli titkosszolgálati lap Debkafile szerint – Kadhafi foglyul ejtése is az ő művük volt, akit kiszolgáltattak a lázadó csőcseléknek. A nyugati média kommentárjai az aljas műveletet ismét Kadhafi démonizálásával próbálták elfedni…

Kadhafi meggyilkolása világossá tette, hogy a Nyugat el akarta kerülni, hogy Kadhafi a hágai nemzetközi bíróság elé kerüljön, ahol már a Slobodan Milosevic elleni per is két éven keresztül eredménytelenül zajlott. Kadhafi még nehezebb feladat elé állította volna Hágát. Az ellene felhozott „bűnökről” már eddig is bebizonyosodott, hogy alaptalanok. Így például az 1986-os berlini diszkoték robbantásról – amiért a Reagan kormány légicsapást mért Kadhafi palotájára, megölvén 50 embert, köztük az ezredes egyik lányát – kiderült, hogy a tanú a CIA, a bomba rakója pedig a Mossad ügynöke volt. A sokat emlegetett Lockerbie katasztrófa (1988, 270 halott) is nyugati titkosszolgálatok manipulációitól hemzseg. Líbia ugyan kiszolgáltatta két megvádolt ügynökét a skót bíróságnak és kártérítést is fizetett, hogy megszabaduljon az ellene hozott szankcióktól, de mindig hangoztatta ártatlanságát. Az egyik ügynök életfogytiglanit kapott, a másikat felmentették. 2005-ben egy skót vizsgálóbíró kijelentette, hogy a fő bizonyítékot, az időzítőeszközt, egy CIA ügynök helyezte el a helyszínen. Ez után a szakértő, aki analizálta az időzítőt a bíróság számára, beismerte, hogy azt ő maga gyártotta. A bíróság újra akarta tárgyalni az ügyet, de az elítélt ügynök egészségi állapota miatt ez már elmaradt, s őt szabadon engedték.

Kadhafi halálának körülményei arra utalnak, hogy az új világrend urai már a jog látszatával sem törődnek. Túlélése különösen a háborúban döntő szerepet játszó Sárközy elnök számára bizonyulhatott volna kellemetlennek, hiszen az egyik Kadhafi fiú már a konfliktus elején kijelentette, hogy bizonyítékokkal rendelkeznek hatalmas pénzek folyósításáról a francia politikus választási kampányának finanszírozásához. Franciaország szerepe a Líbia elleni háborúban végképp a de Gaulle-i politika végét jelenti, és különösen elgondolkoztató, hogy hagyományosan harmadik világ barát intellektuel elitje is hallgatott, sőt Bernard Henry Lévy személyében még a pénzhatalommal konspiráló szerepet is vállalt.

Az átmeneti kormány vezető politikusai kivétel nélkül vezető szerepet játszottak Kadhafi alatt is. Esetükben tehát csak opportunistákról beszélhetünk. Az arab világot jól ismerő antiglobalista francia újságíró, Thierry Meyssan szerint az átmeneti kormány miniszterelnöke, Mahmoud Jibril azért hagyta ott Kadhafit, mert nem tetszett neki az a terve, hogy a líbiai népet még sokkal alaposabban tulajdonossá tegye az ország vagyonában. Feltehetőleg ez a terv még kevésbé tetszhetett a nyugati pénzoligarchiának. De köztudottak Líbia rendkívül jó minőségű olajmezői és hatalmas sivatag alatti vízkészlete is, amely talán még az olajnál is nagyobb kincs. Különösen árulkodó a NATO szerepéről, hogy mindkettő viszonylatában óriási károkat okozott. A lerombolt ország most valóban nyugati segítségre van utalva az újrakezdéshez. De Líbia lerombolása Kínának is óriási pofont jelent, amelynek a beruházásai az országban az utóbbi években erősen emelkedtek. A pénzoligarchia világossá tette, hogy Afrika is az ő befolyási övezete, ahol szinte bármikor bármit elkövethet, hiszen következmények nélkül semmibe vehette az Afrikai Únió kiállását Kadhafi mellett. A következő hónapok talán legfontosabb kérdése, hogy ezt a szándékot kiterjeszti-e az egész Közel-Keletre, beleértve Szíriát és Iránt is. Líbia irakizálásában azonban biztosak lehetünk. Ezzel már közvetlenül Európa kapui előtt játszódik le az új világrend brutális térnyerése.

Vajta Dénes

(Nemzeti InternetFigyelő)

 

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás