KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A fák nem viccelnek…..

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az alábbi diasorozatot mi is úgy kaptuk. Egyik-másik ügyes trükk. Mire jó a Photoshop! Érdemes végignézni, szórakoztató.

Jó szórakozást kívánunk: NIF szerkeztők

Megtekintéshez kattintson az alábbi linkre:
A fák nem viccelnek


LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

2 thoughts on “A fák nem viccelnek…..

  1. Olvasónktól Békés Gábor gondolatai
    Nyomtatás
    E-mail küldése
    Új hozzászólás
    Olvasták: 721
    Hozzászólások: 0
    Hungária megvalósulása felé
    A nyugat-európai ember számára a magyar ma is egyenlő a hunnal. A maguk vandál elődeiről szívesen megfeledkeznek! Pedig ők is tettek valamit az „emlékezetük” megőrzéséért. Sőt bizonyára felháborodnak Diodoros Sikleoitész történetíró azon feljegyzésén, miszerint a gallusok győzelmi lakomáik céljaira gyermekeket hizlaltak! Ami oly szép adat a francia konyha történetéhez, amit bizony kár volna elfeledni hagyni!
    A hun: kicsi, sötétbőrű, feketehajú, lóháton járó rablónépség az emlékezetükben ezer év óta. A „kalandozó” bemutatkozás inkább emlékezetes volt, mint szerencsés. Az a hetven év, amíg a kalandozás tartott, elegendő volt, (még a franciáknak is), hogy jól emlékezetükbe vésődjön. A hun rablókat (a fél ország ki írtása árán) meg szelidítette az első keresztény király, de erről a nem éppen keresztényi cselekedetről már nem szerzett tudomást, az azontúl békén hagyott nyugat. Sőt e kereszténnyé kényszerített hunok védték meg Őket a tatár hordáktól, török rablóktól. Mivel ezeket az urakat már nem tapasztalta meg Európa a saját bőrén, eszébe sem jut hálásnak lenni. A tatárjárás élménye feledtette volna velük a „hun-magyari” vadság emlékét! Mi magyarok gyakran teszünk át nem gondolt rossz befektetést.
    Ma, amikor ezer év múltán ismét szentistváni vehemenciával óhajtunk Európába jutni, (t. i. a fél ország belépusztulása útján) most is valami hasonló történik. Nem irtják ugyan ki a ma élőket, csak anyagi korláttal nem engedik megszületni a születendők nagyobbik felét!
    Csak valódi hunok születnek. Sötétbőrűek, feketehajúak, agresszívek, portyázni járok! Így válik majd ismét valóságos hunná Magyarország! Igaz sűrűn emlegetik a keresztény eszméket, de nem él már a nagy keresztény király, sem a páncélos lovagok, aki a mai, az új hunokat megregulázza, mondjuk Szent István törvényeivel!
    Agyficam
    Tisztelt férfitársaim. Gondolom heves tiltakozást váltana ki Önökből, ha közölnék önökkel, hogy ezentúl a szomszéd, vagy valamely ismeretlen ember gyermeke után gyerektartást kell fizetnie!
    Pedig fizet. Nemcsak gyerektartást, de még szülőtartást is! Csak családi pótlék, és munkanélküli segély, jövedelempótló támogatás, rendszeres szociális segély, nevelési támogatás, stb. címen fizeti a mások által csinált gyermek után Önre lőcsölt gyerek, és szülőtartást! Miért? És meddig? Csak. Állampolgári fegyelemből és államvezetői bölcsességből. Már amennyire ezt bölcsességnek lehet nevezni. (Én inkább ostobaságnak nevezném!) Mert mások valamikor kitalálták, hogy olcsóbb az alacsonyan tartott (éhbér) mellet családi pótlékot adni a gyermeket vállalónak, mint tisztességes bért adni valamennyi dolgozónak. Csak a bűn mindig elnyeri büntetését! Mert a magyar így saját gyereket nem vállal, csak egyet-kettőt, vagy egyet se, mert kevés a jövedelme. Mért kevés? Mert elvonják, hogy odaadják annak, akinek se munkája, se munkakedve, de van gyerekcsináló kedve, és bátorsága! Az állam a „más farkával veri a csalánt” Ő meg a sajátjával veri meg a magyart!
    A magyarok pénzén, a magyar államvezetés segítségével, él és virul a magyarság sírbatevője! Ezt, így kitalálni, ehhez tényleg szocialista szakértelem kellet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük