A "demokratikus magyar" rendőrség és a tibeti zászló – A rendőrlányok viszont "értik" a dolgukat
„Éljen Kína, vesszen Tibet !” – ennyit tud a magyar rendőrség ?
A Fővárosi Törvényszék 2014. október 2-án, Mahatma Gandhi születésnapján (www.tibet.hu/tibetpress/oszentsege-a-dalai-lama-a-tiszteletadas-legjobb-modja-gandhi-fele-az-ha-kovetjuk-az-elveit) kezdte meg három tibeti aktivista elleni rendőri jogsértések miatti személyiségi per tárgyalását. A tárgyalás összefoglalóját Almási Lajos készítette, felhasználva a nemrég közzétett IV/878/2013 sz. AB határozat alapján a rendőri jogsértésekről helyszínen készített felvételeket. Folytatás januárban, várhatóan ítélet. Mi történt ?
2012. április 30-a és május 1-eje között hazánkba látogatott a kínai miniszterelnök-helyettes. Hendrei Tibor, a Tibetet Segítő Társaság (www.tibet.hu) elnöke és két már évek óta itt élő, szülőföldjéről kínaiak által elűzött tibeti, Tsewang Thinley és Dorje Karma egyetemi tanár úgy gondolták, hogy a zászlólengetés joga őket is megilleti a kínai delegáció konvojával érintett útvonal közelében nemcsak az itt élő kínai közösség tagjait. Természetesen a megszállt Tibet zászlaját szerették volna lengetni és a Szabad Tibet jelszót hangoztatni a vélemény-nyilvánítás mindenkit megillető szabadságával élve. A magyar rendőrség másként gondolta.
Ajándékkal kedveskedtek a nagy kínai vezetőnek: amíg a kínai zászlót lobogtató nagyszámú kínai akadálytalanul éltethette, addig a rendőrség törvénytelen, diszkriminatív és meglehetősen pimasz módon akadályozta meg azt, hogy látnia kelljen a kínai vezetőnek a budapesti városi fuvarjai során az önrendelkezési jogától megfosztott, gyarmatosított Tibet napsugaras zászlaját.
A rend buzgó őrei nem adtak esélyt egyik aktivistának sem arra, hogy kibontsák a náluk levő zászlót a Kálvin térnél és másnap Budán a Sándor palotánál. Éppen a konvoj érkezésekor agresszíven közrefogták a Tibetet erőszakmentesen és jogszerűen éltetni kívánókat, fokozott közbiztonsági ellenőrzésre hivatkozva igazoltatták őket, a zászlókat kivették kezükből, illetve megtiltották, megakadályozták azok felmutatását, videókamerázásukat akadályozni próbálták. Záróakkordként pedig amikor már a kínai vezérhelyettes már rég elhaladt a budai Várban a Tárnok utca közepén pisztollyal az oldalán két civil ruhás rendőr amazon próbálta megakadályozni továbbhaladásukat, illetve elvenni tőlük a tibeti zászlót. Nekik estek és szánalmas erőlködéssel próbálták a várbeli turisták megrökönyödésére kitépni kezükből a zászlókat. Mindezt a jogsértések miatt kiakadt Dorje Karma egyetemi tanár idegileg nem bírta: erőszakmentes tiltakozásként lefeküdt az úttestre a busz elé. Emiatt megbilincselték, előállították és 8 órára fogdába vetették. Az akciósorozat kapcsán a Független Rendészeti Panasztestület súlyos alapjogi jogsértést állapított meg.
Mindez nem először történt így a Tibet melletti hazai akciók során: egy 2008-ban elkövetett rendőri hasonló jellegű jogsértéssorozat miatt három éve fejenként 600 ezer forint kártérítést fizetett a rendőrség a szintén Kína ellen tiltakozó hat aktivistának peren kívüli egyezség keretében.
Idén februárban pedig a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítélettel kötelezte a BRFK-t fejenként félmillió forint és kamatai összegű kártérítésre, amiért a rendőrség a mostani ügyben is sértett tibetiek egyenlő bánásmódhoz való jogát is megsértette azzal, hogy politikai vélemény-nyilvánításuk miatt intézkedtek velük szemben zaklató, alapjogaikat akadályozó jelleggel, míg a helyszínen hatalmas zászlókat lobogtató kínai tüntetőket nem igazoltatták és hagyták, hogy a tibetieket szabad mozgásban akadályozzák, őket eltakarják. (http://www.gaudinagytamas.hu/magyar_r…)
Mindezek ellenére úgy tűnik a rendőrség nem tanult semmiből, ismétli a jogsértéseket (a szintén kínaiak által megszállt és elnyomott, velünk rokon ujgurok egyik vezetőjét tavaly törvénysértő módon tiltották ki hazánkból, http://www.gaudinagytamas.hu/visszat%…) és elzárkózik az egyezség elől.
Qui prodest ? Az üzlet mindenek felett ? Vélemény-nyilvánítási szabadság ? A sorsukban elcsatolt magyar testvéreinkhez hasonló élethelyzetű, önrendelkezési jogukért küzdő tibetiek ennyit érnek ? Ők és a magyarság is többet érdemel !
Budapest, 2014. október 3.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő,
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője
www.gaudinagytamas.hu
[youtube=http://youtu.be/ALNSj-c8alo]
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Különös álom
Választási disznóságok: LÓVERSENY
Különös álmom volt az éjjel. Lóversenyen voltam. Soha nem jártam életemben az ügetőn, talán azért álmodtam ekkora marhaságot.
A zsokék önkijelölés útján válhattak zsokévá. Ehhez megfelelő számú támogatót kellett szerezniük, akik megválasztották Őket. Mivel a befutót és a befutók sorrendjét is a közönség szavazata döntötte el. A választók töltötték be a ló szerepét. Az a zsoké lett a győztes, aki a legtöbb szavazatot kapta! Magyarul, aki a legtöbb embert tette lóvá! Sok múlott azon is, ki milyen lovat választott. Megtörtént az is, hogy valaki menetközben másik lóra ült és úgy győzött! Az elhagyott ló, azóta is prüszköl, rúgja a port. Az sem elégíti ki, hogy az átülő lova is nagyot bukott a következő versenyen, és a vörös ló győzött. Ez felbőszíti, mint a bikát a vörös posztó.
A régi ló kettévált, mint Münchausen báró lova a kapuban, és mindketten arról ábrándoznak, hogy lesz új bárójuk, aki ágyúgolyón süvít be a következő versenyen. Van, aki a Nemzeti Eszmére próbál felülni, de az úgy le van gyengülve, mint Rosinante. Lovasának SZU-ette kopjáját apróra töri a Vörös Szélmalom sajtoló lapátkereke! Van, aki angyalszárnyú Pegazusra kíván felülni, de elfogytak az igazhitűek, akik hinnék még a felebaráti szeretetet, mert nékik mindig a rosszabbik fele jutott!
A verseny végén a közönség csalódottan távozott, mert a hitét is elvesztette, és nem nyert semmit. Míg a „zsokék” egymás között jót nyerítenek, a „közönség” ostobaságán!
Eddig írtam meg annak idején, majd Szabó Dezsőt olvasva rájöttem, hogy nincs új a Nap alatt, mikor erre a gyöngyszemre ráleltem.
Minden téren igyekeznek az informáló, ügyeket elosztó, híreket adó helyeket elfoglalni, hogy nemes összjátékban minden intézmény erejével szolgálhassák érdekeiket.
Az egyikük egységpárti gerelyt dob, másikuk, egyesült kereszténypárti kelevézt ráz, harmadikuk radikális buzogányt bozontosít, negyedikük kisgazda tőrt villogtatt stb. A parlamenti kirakatban szörnyű bűzcsatákat vívnak egymás ellen a nép bébi elkápráztatására. De az éjszaka hűvös eltűrésében egymás mellett ülve együtt agyalják ki: milyen új nesze semmi fogd meg jól -lal, fizessék ki újból és újból a néppalit. Ezért mondom: Ma minden politikai párt: egyetlenegy párt. Ezért mondom: a magyar megújhodás nem a parlamentből fog kiindulni. Közben azért egymás ellen is, ez az alakulat is, az, az alakulat is: titkos árkokat ásogat a hatalom megszerzésére, az áhított diktátorság elnyerésére.
Megjelent 1996 Demokrata Hetilapban Ma is érvényes!