KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Mit tesz Németország Minszk 2 után?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

NoTTIP_Header

A (világ)háború vagy a béke kulcsa Németország kezében van. Hosszú távon, ha aláírja, mint valószínű a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) tervét, minden más kérdésben is engedni fog. A TTIP ugyan egy logikus lépés, a kérdés csak az, hogy milyen erős lesz benne az amerikai hegemónia és marad-e Európának komoly lehetősége az Eurázsiai Unióval is társulni. Az amerikai gazdaság súlyos problémái és egy másodrendű hatalommá való visszacsúszás előli félelem, valamint a pénzhatalom több évszázados tervei azonban az ukrán konfliktus kiélezését teszik valószínűvé.

A BRICS országok gazdasági felívelése, valamint az Eurázsiai Unió startja az utóbbi időben elterelte figyelmünket a különben is nagyon titokzatosan folytatott TTIP tárgyalások valódi tétjéről. Néhány gazdasági adat figyelembe vételével komolyabban mérlegelhetjük a jövő politikai változások esélyeit is.

Az amerikai leányvállalatok külföldi profitjának több mint fele (2012-ben 226 milliárd USD) származott Európából. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokba érkező külföldi direkt beruházások kétharmada, vagy annál is több érkezik Európából (2012-ben 105 milliárd USD). Ezzel szemben a Kínába áramló amerikai beruházások szinte nevetséges nagyságrendekkel kisebbek; alig érik el az évi 16 milliárd dollárt. A kínai gazdasági fejlődés persze így is óriási volt és hosszú távon valóban lekörözheti az USA-t, de a TTIP fő célja pont az, hogy az USA és az EU szoros együttműködése továbbra is technológiailag és gazdaságilag olyan mérvadó legyen, hogy a világ többi része kénytelen legyen az általuk hozott szabályokhoz alkalmazkodni. Aki ebből kimarad, az könnyen reménytelenül visszaeshet. Ha ez a küzdelem csak gazdasági síkon zajlana, nem lenne a helyzet oly súlyos, mint most, amikor az USA a keleti kihívásra katonai lépésekkel is válaszol. Az Amerikát uraló pénzhatalom eddig is mindent megtett más országok gyengítésére, azok katonai egymásra ugrasztásától kezdve végső kizsákmányolásukig a kamatrendszer működtetésén keresztül. Most pedig hajlandó akár nukleáris fegyverek bevetésével is hatalma csökkenését megakadályozni, még ha ez egy világégést is jelentene. A média fölötti hatalmával úgy is elképesztő mértékben sikerült a nyugati közvéleményt Ukrajna kérdésében félretájékoztatnia, hogy a nyugati emberek többsége inkább békepárti. Amíg a nyolcvanas években még európai civil kezdeményezéseknek sikerült az amerikai Pershing II rakéták ellen jelentős tüntetéseket szervezni, ma ennek nyoma sincs. Teljes „Gleichschaltung” jellemzi a nyugat-európai fősodor médiát is, nemcsak az amerikait, amit az internet elterjedése sem képes ellensúlyozni, hiszen annak használóinak nagy része is agymosott. A harminc éve még több mint száz jelentős amerikai médiavállalkozás mára hatra koncentrálódott.

Németország döntési helyzete nem igényel megokolást. Mint Oroszország és Kína legnagyobb európai gazdasági partnere, neki állna leginkább érdekében a pénzhatalom ámokfutását megakadályozni. Az Oroszország hangja által nemrégiben újból közzétett „kancellárakták” azonban arról tanúskodnak, hogy Németország a pénzhatalom által a 2. világháború végén ügyesen gúzsba lett kötve, abból ma sincs szabadulás. Merkel kancellár asszony utazási diplomáciája csak egy fügefalevéllel ér fel a német nép felé, hogy íme én mindent megtettem a békéért. (Merkel múltja különben arra enged következtetni, hogy a háttérhatalom őt már régen kiszemelte szerepére.) Nagyjából ugyanez mondható el a francia elnökről, Francois Holland-ról is, bár rendkívül figyelemre méltó, hogy pont a korábban renitenskedő Franciaországot amerikai csatlóssá változtató Sárközy volt elnök a nyugati médiahengerrel szembeszállva néhány napja kijelentette, hogy Oroszország nem támadta meg Ukrajnát és a krími népszavazás megfelelt a nemzetközi jog előírásainak.

Németországnak a görög kérdés kezelése is nagy kihívást jelent. A görög vírus ugyanis már kezdi Spanyolországot is elérni. Az euróból ugyanis eddig szinte csak Németország profitált, s a legtöbbet a mediterrán államok vesztettek rajta. Már nyugati pénzügyi körök is számolnak a „Grexit”-tel azaz Görögország kiválására a valutaunióból. Ennek ellenére Németország álláspontja eddig nagyon merev maradt, ugyanúgy, mint az EU Komisszióé is, amelynek elnöke, Jean Claude Juncker néhány nappal ezelőtt a Le Figaro című francia lapnak a görög adósságról kijelentette, hogy „nincs demokratikus opció az európai szerződések ellen”. A legfőbb EU-intézmény tehát vezetője szerint is antidemokratikus – vonhatjuk le a következtetést. De a görögöknek már van egy B tervük is. Putyin meghívta Tsipras miniszterelnököt, aki már kínai kollégájától Li Keqiang-tól is kapott egy meghívást. Ennek fényében érdemes a görög védelmi miniszter nemrégiben tett kijelentését idézni: „Mi megakarunk egyezni (az EU-val). Ha nem lesz egyezmény és látjuk, hogy Németország merev marad és Európát inkább szétrobbantja, akkor a B tervhez kell folyamodnunk… Tudunk máshol is pénzt találni. Lehet, hogy ez az Egyesült Államok lesz, de lehet, hogy Oroszország, lehet, hogy Kína vagy más országok.”

A kocka még nincs elvetve (?)

Debreceni Dániel

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “Mit tesz Németország Minszk 2 után?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük