1956, ahogyan azt a Szent István Légiója Közösség látja és értelmezi
Az ortodox keresztény vallási közösség, a Szent István Légiója egy üzenetet küldött szerkesztőségünknek, melyben az fogalmazzák meg, ahogyan ők értelmezik az 1956-os Forradalom és Szabadságharc eseményeit, annak előzményeit, kitörésének okait. Ők így látják. Természetesen az 1956-os hősies és tragikus események értelmezésében az Oroszországban működő közösség nem lehet valamennyi ismeret birtokában (ahogyan egyébként a hazai történészeink és ezt a témát kutatók sem), ettől függetlenül az alapvető tényeket jól ismerik, az ezekből levont meglátásaik alapvetően a keresztény-konzervatív értékrendet képviselik.
NIF
Kedves barátaim, testvéreim, most az 1956-os magyar felkelésről szeretnénk megemlékezni.
Először is: Mi, a a Szent István Légiója, jobboldali, konzervatív, tradicionális orosz-magyar és európai közösség vagyunk, akik következetesen kritizáljuk a kommunistákat, ideológiájuk, a vallással szembeni hozzáállásuk, gazdasági, politikai módszereik, az emberi jogokkal, és más egyéb alapvető értékekkel való szembenállásuk miatt.
Tekintettel arra, hogy az ’56-os felkelésben különböző politikai nézeteket valló emberek vettek részt, szeretnénk rámutatni a lényegre:
A felkelés fő oka a szovjetbarát politikus, Mátyás Rosenfeld (aki Rákosi néven jegyezte magát, azt láttatva, mintha magyar lenne) akinek szélsőségesen destruktív politikája volt, valamint a bolsevik Kun Béla, aki szintén „igen távoli” kapcsolatban állt a magyarsággal.
A korai bolsevizmus vezetői Oroszországban is nagyon távoli kapcsolatban álltak az oroszokkal. Rosenfeld magának vallotta mindazokat a képességeket, amelyekkel egy magát kommunistának pozicionáló személynek rendelkeznie kellett.
Ő is pontosan olyan szereplő volt, mint akiket később a róluk megjelent plakátok és rajzfilmek nevetségessé tettek.
Durván talpnyaló és hízelgő modorával, komikus és torzul másolta volt Sztálinnak. Még csak részben sem rendelkezett azokkal a képességekkel, amelyekkel Sztálin (az iránta való jól ismert lojalitást is beleértve). Magyarország mindig is hagyományőrző, vallásos ország volt, amely több mint 1000 éve ügyesen ötvözte hagyományainak megtartása mellett a jövő építésének képességét.
Magyarországon már 1944-től után kulturális sokk és fizikai terror érte a lakosságot. Először is a románok jöttek az új hatalommal felruházva, tömegesen gyilkoltak Erdélyben székelyeket, szászokat, magyarokat és ruszinokat azzal az indokkal, hogy ezek a népek együttműködtek a németekkel, miközben valódi céljuk az volt, hogy Erdélyt megszabadítsák a nem román lakosságtól (etnikai tisztogatás a románok részéről – szerk).
A szovjet hatóságok szabadkezet adtak a románoknak, akik egész falvakat gyújtottak fel, irtottak és fosztottak ki, hogy Erdélyt „eredetileg románná” változtassák. 44-45 éven keresztül egész Erdély úgy nézett ki, mint egy nagy égő „Khatyn”.
Hasonló események történtek a Vajdaságban is, csak ott a románok helyett Tito banditái tisztogattak, akik szorgalmasan átalakították a Vajdaságot (Vojvodinu), hogy „eredetileg jugoszlávvá tegyék, mintha ott sosem éltek volna magyarok”.
Amikor az új kormány megalakult Budapesten, egész Magyarország azt érezte, amit Szovjet-Oroszország lakói éreztek a 20-30-as években, csupán a lezajló események időben és területi lefedésben is rövidebbek, illetve kisebbek voltak.
A magyaroknak sokkal nagyobb szenvedést kellett megélniük ezekben az években, mint a németeknek, mert Németország egy korábban olyan ország volt, amelyben a polgárság számos kategóriában létezett, akiket a kommunisták egyszerűen csak proletároknak neveztek el.
Magyarország lakói a kommunisták szemében a kulákok és földesurak patriarchális országa volt. A magyarok ugyanúgy nem tudták elfogadni ezt az új rezsimet, ahogyan nem tudott teret hódítani magának Magyarországon a nemzeti szocializmus sem, hiszen Horthy Miklós kormányzó nagyon ügyelt arra, hogy a szélsőségeket kordában tartsa. A Horthy éra alatt ezeknek a szélsőségeknek a vezetői leginkább börtönben ültek, illetve illetve leszűkült mozgásterük miatt nem tudtak politikai tényezővé válni. Mindez csak azután történhetett meg, hogy 1944. március 19-én Magyarországot megszállta a III. Birodalom, majd 1945 után a Szovjet Birodalom.
A háború utáni Magyarország új hatóságai pedig mindent megtettek azért, hogy az emberek megutálják őket. Ennek a folyamatnak a felelőse Rosenfeld (Rákosi).
Azt is meg kell említenünk, hogy az 1956-os Forradalom és Szabadságharc felkelői között azért voltak olyan kommunisták, akik kiábrándultak az akkori hatalomból, mert ők másként képzelték el az egyetemes egyenlőség és testvériség eszméét.
Tekintettel arra, hogy a felkelés résztvevői között akadt elég kiábrándult kommunista is, aki „kicsit másképp” képzelte el az egyetemes egyenlőség és testvériség szellemiségét.