1956-2014 Hasonlóságok
A Kossuth térihez hasonló provokáció történt Kijev főutcáján, a Krescsatikon is, 2014. február 20-án. Akkor három nyugati külügyminiszter érkezett az ukrán fővárosba. Másnap volt esedékes egy kompromisszumos megállapodás aláírása, ami véget vetett volna a Kijev központjában három hónapja tomboló véres erőszaknak.
Ismeretlenek a Krescsatik, illetve mellékutcáiban álló házak tetejéről, ablakaiból lőttek mindenkit, akiket értek: tüntetőket, rendfenntartókat, illetve gyanútlan járókelőket.
A vérengzésnek MINTEGY SZÁZ EMBER esett áldozatul, közöttük húszan a rendfenntartók közül.
Nincs új a nap alatt: MIND A KOSSUTH TÉRI, MIND PEDIG A KIJEV FŐUTCÁJÁN TÖRTÉNT VÉRES PROVOKÁCIÓ HIÚSÍTOTTA MEG A SÚLYOS BELPOLITIKAI VÁLSÁG BÉKÉS RENDEZÉSÉT.
(Mint arra ma már nem sokan emlékeznek Magyarországon: azon a napon az SZKP két vezető állású munkatársa – Andrian Mikojan és Mihail Szuszlov – érkezett Budapestre, a szovjet vezetésnek a magyar belpolitikai válság békés rendezésére vonatkozó javaslataival.)
Az előző nap, október 24, végére a tüntetők főbb követelései teljesültek. Akik átélték az akkori eseményeket, talán még emlékeznek rá, hogy október 25-én reggel még úgy tűnt: talán elindul a normalizálódás folyamata. Egy nap szünet után újra megindult a villamos közlekedés. Reggel anyámmal még együtt mentünk az ő rákospalotai munkahelyére. Délben el kellett jönnünk. Akkor azonban a villamosok már megint nem jártak. Hosszú gyaloglás után egy tricikli vett föl minket, és vitt a Körúthoz közeli egyik mellékutcába. Onnantól azonban, a falhoz lapulva kellett mennünk ki a Körútig. Anyám szigorúan rám parancsolt, hogy szorosan a háta mögött menjek. Ma sem emlékszem miért. De másnap, amikor a Körútra kimentünk, valamiért be kellett szaladnunk egy kapu alá, mint nyári zápor idején. A feldúlt Körúton, ahogy emlékszem, lövöldözés tört ki.
Október 25-én tehát úgy tűnt, hogy lesz kibontakozás. A KOSSUTH TÉRI SORTŰZ UTÁN AZONBAN ELSZABADULT A POKOL.
Ez történt Kijevben is. Másnap, február 21-én ugyan még ALÁÍRTÁK AZ ELNÖK ÉS A VÁROSBAN TÜNTETŐ ELLENZÉK KÖZÖTTI MEGÁLLAPODÁST. Abban a tüntetők sok fontos követelése teljesült. (Akár abba is lehetett volna hagyni a tüntetéseket. Ahogy nem érteni azt sem, hogy október 25-én kik és miért csődítették az embereket a Kossuth térre.)
A Nyugat Kijevben kettős játékot játszott. Egyfelől ösztökélték az orosz diplomáciát az említett megállapodás szövegének a kidolgozására. Másfelől azonban a háttérben biztattak a tüntetőket „a dolog” véghezvitelére. És lőn. Az ukrán fővárosban olyan pogromhangulat uralkodott el, hogy Janukovics inkább menekülésre fogta a dolgot. Másnap a tüntetőket irányító triumvirátus átvette a hatalmat.
A két esemény közötti alapvető hasonlóság: A NYUGAT, itt is, ott is A BELHÁBORÚ KIROBBANTÁSÁBAN / VÉG NÉLKÜLI TARTÓSÍTÁSÁBAN (VOLT) ÉRDEKELT. NÁLUNK IS ÉS UKRAJNÁBAN IS, az utolsó pillanatban MEGHIÚSÍTOTTÁK A VÁLSÁG MEGOLDÁSÁT.
(Szerk. megj.: 1956-ban Magyarországon a nyugat felelőssége elvitathatatlan, hiszen miközben az USA és a Szovjetunió egy gyors és titkos üzenetváltásban lerendezték hazánk sorsát, amelyben az Egyesült Államok a jaltai megállapodásnak megfelelően odavetette hazánkat a Szovjet Birodalomnak, a nyugati médiumok további, teljesen értelmetlen vérontásra buzdították a magyar hazafiakat azt állítva, hogy jönnek az amerikaiak.)
Csikós Sándor