1848. március 15. – emlékezés a hősökre

A nagy nap krónikája

Az előző napi terveknek megfelelően reggel hat és nyolc óra között a Dohány és Síp utcák sarkán álló ház első emeletén, ahol Petőfi Sándor és felesége bérelt szobát, ő maga, a költő, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula tanácskozik a teendőkről. Jókai és Bulyovszky egy proklamációt szerkeszt, mely a 12 pontot is magában foglalja. Ezután mind a négyen az Urak utcájába mennek, ahol a Libasinszky ház földszintjén lévő Pilvax kávéházat – mely a nemsokára bekövetkező események tiszteletére kapja majd a Szabadság csarnoka nevet – bérli egy Fillinger nevű kereskedő. Itt Jókai felolvassa a proklamációt, Petőfi pedig elszavalja március 13-án megírt versét, a Nemzeti dalt.

Erről Petőfi így ír a naplójában: “Én Nemzeti dalomat szavaltam el; s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott.”

Innen indultak szakadó esőben 10-15-en, az orvosi egyetem elé, ahol Petőfi újra elszavalja versét, Jókai pedig a proklamációt olvassa fel a medikusoknak, akik közül jó néhányan csatlakoznak hozzájuk. Az Egyetem utcán végigvonuló, 3-400 főre duzzadt tömeghez folyamatosan csatlakoznak az emberek. Az Egyetem térre érkezve, az összegyűlt tömeg miatt jogászok és a politechnikusok berekesztik óráikat. Itt a menetrend ugyanaz: Petőfi a versét szavalja, Jókai felolvassa a proklamációt. A hallgatók csatlakoznak a felvonulókhoz, s az immáron kb. 5000 fős tömeg 11.30 körül érkezik a Szép és a Hatvani utcák sarkán álló Horváth házhoz, amelyben a Landerer és Heckenast nyomda működik. Petőfi, Jókai, Irínyi József, Degré Alajos, és Vidats János bemennek, és Landerer Lajostól, az egyik tulajdonostól a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását követelik. Landerer némi ellenállás, s a fiataloknak odasúgott segítő instrukciók után beleegyezik ebbe, majd bezáratja magát a főnöki irodába. Míg folyik a két mű folyamatos szedése és nyomtatása, a zuhogó esőben kint várakozó tömeget alkalmi szónokok buzdítják. Mikor végre elkészülnek az első példányok, Petőfi a Nemzeti dalt, Irínyi a 12 pontot olvassa fel az izgatottan várakozó tömegnek, majd a többi nyomtatványt a nép közé szórják.

Dél körül a vezérszónokok feloszlatják a tömeget azzal, hogy ebéd után 15 órára gyűljenek össze a Nemzeti Múzeumhoz népgyűlésre.

Délután a múzeumnál már kb. tízezer ember gyűlik össze, ahol Vasvári és Irínyi szónokol – a közhiedelemmel ellentétben Petőfi itt nem szaval -, csak egy kisebb beszédet mond. Elhatározzák Táncsics Mihály kiszabadítását a budai vár helytartótanácsi börtönéből, majd hatfős bizottságot választanak (Petőfi, Jókai, Irínyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszky) a Pest Város Tanácsával való tárgyalásra.

A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozik Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsa a radikalizálódó tömeget és átvegye a mozgalom irányítását.

A később “márciusi ifjaknak” nevezett fiatalok átengedték a vezetést a mérsékelt liberálisok vezéregyéniségeinek, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.

A városházán a két liberális politikus és a fiatalok bizottsága a tanáccsal a 12 pontról vitatkozik, melyet nagy nehezen el is fogadnak, mivel a tanácsterembe tóduló 300 fő, valamint az épület előtt várakozó 10-15 000 ember annyira megrémítette a városi tanács vagyonos polgárait, hogy nem csak hogy a 12 pontot írták alá és csatlakoztak a követelésekhez, hanem a forradalom itt létrejött választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket.

Az egyik nyomtatott példányt aláírják és lepecsételik, majd fél öt körül megválasztják a 13 tagú Rendre Ügyelő (Közbátorsági) Választmányt: Irínyi, Petőfi, Vasvári, a radikálisok közül, Nyáry, Klauzál és Egressy Sámuel a liberális nemesek képviseletében, s végül a liberális városi polgárságból Rottenbiller Lipót alpolgármester (ő lesz a megbízott elnök, noha az igazi vezéregyéniség Nyáry volt), Kacskovics Lajos főjegyző, Staffenberger István szószóló, Molnár György gombkötőmester, Tóth Gáspár szabómester (Petőfi egyik mecénása) és Gyurkovics Máté szűcsmester.

Ezután a városháza tanácstermét és az egész épületet is Petőfiék rendelkezésére bocsátották.

A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átmennek a budai várba, s az Úri utcában álló Helytartótanács elé terjeszti Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a 12 pontot, ismertetik az eddigi történéseket. A bécsi forradalomtól és a majdnem húszezres kavargó sokaságtól megrémült tanács alelnöke, gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezik: eltörlik a cenzúrát, a sajtó ellenőrzését a sajtótörvényig egy bizottság látja el, s nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására, amelyet ezentúl az 1500 főre szaporítandó pesti polgárőrség fogja ellátni.

Délután hat órakor kiszabadul börtönéből Táncsics (eredetileg Stancsics Mihály, aki a nap emlékére változtatta Táncsicsra a nevét), akit feleségével együtt diadalmenetben, polgárok által önként húzott hintóban visznek a pesti Váci utcában álló “A Nádorhoz” címzett fogadóhoz, ahol a tulajdonostól ingyenszállást kap.

Este kivilágítják a várost, 19 órakor a nép által már előzetesen kívánt Bánk bán előadását szakítja meg a Nemzeti Színházba betóduló sokaság. Eléneklik a Himnuszt, a Szózatot, s számos egyéb dalt, Egressy Gábor a Nemzeti dal elszavalása után más verseket ad elő. Ugyanekkor a Rendre Ügyelő Választmány 22.30-ig a városházán ülésezik, s két határozatot szerkesztenek, melyek másnap reggel már kinyomtatva láthatók szerte a városban (a polgárőrség bővítése, illetve a helytartótanácsnál elért eredmények).

Forrás : dinero.hu
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


0 thoughts on “1848. március 15. – emlékezés a hősökre

  1. Egyetlen “probléma” van a 12 ponttal, mégpedig minden egyes betűje érvényes a mind a mai napig!
    kató rudi

  2. Érdemes elolvasni a Jobbik házi lapjában, a Magyar Hüperiónban megjelent cikket Lipusz Zsolttól, amiben a forradalmunkat gyalázza: https://kuruc.info/r/9/125113/
    A Dózsa-féle népfelkelés becsmérlése után ( https://kuruc.info/r/9/123283/ ) most 1848 gyalázása, deheroizálása van soron a Jobbiknál.
    Papp Gábor már felhívta a figyelmet a Jobbikot valódi arcára, céljára ami a nemzeti maszk alatt lapul:
    (http://www.youtube.com/watch?v=7nk07QQC7vw)
    üdv. Aranyapa

      1. Bocs, de Lipusz sem nem zsidó, sem nem bértollnok. Ezt már hagy tudjuk!

      2. Kató Rudi!
        Te már sokadjára zsidózol le ide írókat, ez nálad betegség, vagy mánia?
        p.s.
        Lipusz éppen olyan neonyilas/neonáci, /neohungarista, mint a JOBBIK / szélső jobb nevében megszólalók.
        Annak idején a 30-as, 40-es években szélső baloldalnak titulálták őket a parlamenti jegyzőkönyvek.
        Nyugodtan zsidózz le engem is! Jézus Urunkkal egy gyékényre kerülni számomra megtisztelő!
        Kovács József

  3. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de az “egyenlőség, szabadság, testvériség” álarca mögött annyi rossz történt és történik, hogy kár bedőlni.
    Anna

  4. Papp Gabor ugy beszel, mint egy fizetett ellenseg, vagy szivbol az.
    Sunyin es tudatosan feketiti az egyetlen tisztakezu es tisztamultu parlamanti Partot ! De hat, ha valakire rosszat akarunk mondani, de nincs semmi ellene, akkor hazug modon vadoljuk, mert hatha elhiszik az emberek ! Nagyon lesajnalni valo, amit Papp Gabor tesz es mond !
    Pasztorfi Istvan

    1. Nem ellentmondok, csak a figyelmét akarom felkelteni. Jobb ha embernek nem hiszünk még akkor sem, ha magunkról van szó. Azért tartunk ott, ahol, mert ma az emberekben hiszünk és Istenen gondolkodunk. Régen fordítva volt. Istenben hittek és az emberekről gondolkodtak. Én a Jobbikban sem hiszek és Pap Gáborban sem hiszek. Ezért járok utána sok mindennek, több oldalról is.
      A nagy magabiztosság és az erős hit volt ami Magyar országot felemelte és ugyan ezek taszították le. A magyar 5000 évvel ezelőtt a tudás alázatos népe volt. Ma a tudatlanság büszke csordájává váltunk. Minden apró rés idővel minden esetben szakadékká tágul.

    2. Itt a te tiszta múltú pártod:
      http://www.hirarena.com/nyilt-level-a-jobbik-elnoksegenek-habsburg-ugyben_172
      A múltja csak ezért tiszta, mert nincs neki. Vona fő “akadémikusának” így jött le a tavalyi, március 15-ei hóvihar:
      “Baranyi Tibor Imre
      Isten azzal aktualizálta március 15-ét, hogy eltörölte az ünneplését, és a samsárai jövés-menést. Nyugat felől pedig osztrák (“labanc”) hókotrók szabadították fel az országot… Bizony jelek vannak ebben azoknak, akik nem teljesen vakok”
      http://www.hirarena.com/_user/image/Marcius/baranyihokotro.jpg
      Ő főideológusa annak a műhelynek, ahol a Jobbik utánpótlását végzik, az “Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégia Akadémia” nevű szervezetben. Az átnevelés és agymosás már megkezdődött a paravánok mögött. A kuruc zubbony alatt ott lapul a labanc uniformis ugyanúgy, mint a Fidesznél a bocskai alatt a kaftán.
      Miközben talpig kokárdába öltöznek, a háttérben már megindult az aradi vértanúk deheroizálása, árulónak bélyegzése. A párt szócsövében a kuruc infon (hol máshol!) pedig a kurucokat kezdik hazaárulózni, amiért a Habsburgok és az osztrák uralom ellen lázadtak.
      Ennyit a tiszta kezű “nemzetiekről”. A Jobbik ugyanolyan fantomszervezet, mint a Fidesz. A nemzetiek “kiherélését” szolgálja. Bevisznek az erdőbe, aztán csak évek után jössz majd rá, hogy megint az idődet pazaroltad, mert ezek se különbek. De addigra már csinálnak neked egy másik “tisztakezű” fantompártot, aminek újra hihetsz, és mehetsz vele ugyanúgy az erdőbe. Ez a demokratikus pártokrácia lényege. A szemfényvesztés. Ne a külsőségeket néz! Nézz alá a díszmagyarnak!
      üdv. Aranyapa

  5. Kedves Nifadmin!
    Több cikke jelent meg ahol gyalázta a Magyarokat! Kizárt, hogy ne tartozna közéjük! A habsburg hamisított történelem képviselője!
    kató rudi

    1. Bocs, kató rudi, nem neked szántam! Pasztorfi Istvan Pap Gábort ekéző hozzászólására reagáltam volna. Elnézést. Nifadmin nyugodtan törölheti!
      Kösz.
      üdv. Aranyapa

  6. Pap Gábor nagyon helyesen mutat rá a háttérben zajló folyamatokra.
    A Jobbik nevű szervezet gyakorlatilag ugyanazt csinálja, mint a Fidesz. Nemzeti, szabadságharcos handabandával magához édesgeti a hazafias gondolkodású embereket, aztán mikor oda szoktak a “madáretetőhöz” “megmérgezi az ételt, és jöhet az agymosás. A Fidesz egész éven át tartó holo-őrületét szép lassan elfogadja a jobboldali közönség. Bemagyarázzák maguknak, hogy ennek így kell lenni. De ez csak az első lépés. A cél egy szélsőségesen zsidóbarát, Izrael-imádó, az amerikai neokonzervatív ideológiának megfelelő jobboldal kialakítása. Az első “eredmények” már látszanak is.
    Akinek meg ez nem tetszik az “átmegy” a Jobbikba. És mit kap ott? Ugyan a napi zsidózásra való igényét kielégítik, de a mérget belecsepegtetik a mondanivalóba. Ez pedig az úgynevezett “tradicionalizmus”. Ennek a képviselője a Jobbik újonnan bevezetett lapja, a Magyar Hüperión, és egyik szócsöve Lipusz. A mondanivalójuk pedig igen egyszerű: Minden hatalom elleni felkelést, szabadságharcot, lázadást a zsidók, szabadkőművesek terveltek ki. Dózsa, Budai Nagy Antal, Petőfi, Kossuth és mindenki aki a hatalom ellen lázadt, zsidó ügynök volt. A “páciens” agyát így lassan átmossák, hogy fogadja el a sorsát, és ne lázadozzon. Hisz minden lázadás mögött a zsidók állnak, aki nem fogadja el a sorsát, és a felette álló hatalom ellen lép fel, az gyakorlatilag zsidó ügynök. Az összes forradalmunkat, szabadságharcunkat, befeketítik, hőseinket, akik az elnyomás ellen küzdöttek deheroizálják, bemocskolják.
    Így herélik ki a “kurucokat” többek közt a Jobbik kuruc infóján.
    Lassan de biztosan az a réteg, aki még változtatni tudna az ország sorsán lebénul. Bárhová megy, előbb utóbb mindenhol azt kapja, hogy a cselédsors ellen nem érdemes lázadozni. Sőt, aki lázad, az hazaáruló, zsidó- szabadkőműves ügynök. Miközben látványosan menetelnek március 15-én, gyűléseket tartanak, kokárdával a mellükön, a méreg pontosan kiszámított dózisban adagolva van a közönségnek.
    Ugyanez a folyamat, ugyanezekkel a módszerekkel már lezajlott a keresztény egyházaknál. A zsidóimádat ott már gyakorlatilag kötelező. Ez a folyamat mindenkit elér, aki csak a külsőségekre, a nemzeti handabandára figyel. A Jobbikból természetesen soha nem lesz zsidóbarát párt. Nem is ez a szerepe. Egyfajta “hulladéklerakó” pálya van nekik kitalálva. Akiket nem lehet átnevelni zsidóimádatra (amit a Fidesz végez), az átmegy a Jobbikba, ahol “kiherélik” hogy legalább ne lázadozzon.
    A tervet nem hülyék találták ki, úgyhogy jobb lesz, ha mindenki – már aki még képes rá – megpróbál gondolkodni, nem pedig birkaként menni a külsőségek urán. Ez az egyetlen módja, hogy elkerülje az agymosást és a szellemi kasztrációt.
    üdv. Aranyapa

    1. Igen, bizony a Jobbikkal kapcsolatban ez is benne van a pakliban. A NAGY TERVet szövögetők valóban nem hülyék. Viszont muszáj megbízni valaki(k)ben, mert egyedül nem megy. Úgy fogjunk össze, hogy ne szervezkedjünk, mert a szervezkedés biztosan a zsidóktól származik és úgy válasszunk vezetőket, hogy ha vezetőkké válnak, biztosan zsidó ügynökök? Ez így nem megy.

  7. Kedves NIFADMIN!
    Itt a mai kuruc infóban megjelent gyalázkodása a lipusznak:
    Tanulmányok :: 2014-03-16. 20:56
    Nemzeti önáltatás, hamis próféták és eszmei kufárok (1.rész)
    Masszívan és széles körben elterjedt divatja van manapság a legvadabb, az elemi történeti ismeretek, de a józan racionalitás parányi szikráját is nélkülöző, történelmi köntösbe bújtatott pszeudo-szektáknak. Ezek közös jellemzője, hogy holmi hagymázos kinyilatkoztatásokon, fanatikus összeesküvés-elméleteken, nevezetesen azon a hiten alapulnak, miszerint a történelem során a magyarság kiirtására esküdtek fel a legkülönfélébb népek, elsősorban a “Nyugat”. Az efféle, túlságosan is patologikus elgondolások eleve figyelmen kívül hagyják azt az egyszerű tényt, miszerint a történelem alakításában mindenkor többféle tényező és egymással komplex kölcsönhatásban lévő folyamat vesz részt.
    A teljesség igénye nélkül emeljünk ki néhány kardinális és sokat hivatkozott példát.
    Zoom
    István és Koppány (Sándor Attila fafaragó alkotása)
    Kezdjük rögtön a Koppány versus Szent István kérdéssel. Szóra sem érdemes szamárság, miszerint ebben a konfliktusban az ősi magyar hagyomány és az idegenek által, Szent István “áruló”, kollaboráns közreműködésével importált idegen, latin – a szkizmára Róma és Bizánc között egyébként is csak 1054-ben kerül majd sor -, nyugati vallás és tradíció ütközött egymással. Ez a beállítás egyfelől az elemi történelmi ismeretek, másfelől a józan ész teljes hiányából fakad. Géza ugyanis még a 970-es években 500 előkelővel, egész udvarával felvétette a “római hitet”. Így Koppánnyal is. Tehát eleve egy latin keresztény állott szemben egy latin kereszténnyel a 997-es hatalmi-uralmi konfliktusban.
    Rögtön az elején kezdve: e trónharcban semmiféle ősi szokásjog, nevezetesen a szeniorátusnak Géza (és nem István) által történt negligálásáról, s a primogenitúra nyugati jogszokás szerinti konfliktusáról volt szó. Az Árpádok már a 10. században és a későbbiekben is csaknem kizárólag az elsőszülöttségi elvet alkalmazták, a legidősebb dux csak akkor örökölt, ha nem volt elsőszülött. Erről szólnak 1301-ig az Árpádok egész uralkodását végigkísérő véres és sokszor kegyetlen trónharcok (“korona és kard”).
    Egyébiránt, ha el is fogadnánk az “ősi szokásjog” megsértését, akkor sem István, hanem Géza a “bűnös” a dologban, hiszen a magyar és az egyetemes történetben sem igazán találunk példát arra, hogy amennyiben az előd kijelöli – bármilyen jogcímen – utódját, az majd önkéntes alapon, vidáman lemond e privilégiumáról. A hatalom logikája ugyanis nem így működik. A dolog további pikantériáját az adja, miszerint egyáltalán nem biztos, hogy Koppány volt az idősebb, ugyanis István 970/972 táján született, vagyis akkori fogalmak szerint 997-ben már meglett férfikorban volt, így még a szeniorátus jogszokása alapján is ő számított a jogszerű trónörökösnek.
    Szent István a Képes krónikában
    Annak sincs semmiféle alapja, hogy 997-ben “németek” harcoltak “magyarokkal”. István serege is magyarokból rekrutálódott, csupán az elit udvari testőrség szűk körét alkották svábok. Valójában Koppány oligarcha volt és a trón megszerzésére tört, s a döntő ütközetben elbukott. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben az sem bizonyos, hogy Szent István felnégyeltette Koppányt, ugyanis erről a tényről először a 350 évvel később, 1358-ban keletkezett Képes Krónika tudósít, korábbi források, például az 1283 táján született Kézai-féle gesta nem tesz említést. Amennyiben diadalmaskodik, aligha lett volna más lehetősége, mint a Szent István-i út követése. Azt, hogy Szent István mennyire a magyar érdekek képviselője volt, és semmiféle “német-magyar” összeesküvés nem volt, az is bizonyítja, miszerint, amikor II. Konrád császár részéről támadás érte hazánkat 1030-ban, István Bécsig verte vissza a betolakodókat, magát a várost is birtokba véve Mátyás előtt félezer évvel, s az új nyugati határ a Fischa folyónál jelöltetett ki.
    De ez a szektás “teória” további kérdéseket is felvet az összeesküvés-elméletet illetően. Hogyan lehetséges az, hogy van egy büszke “nemzet” (a középkorban modern nemzet nem létezett), amely a 10. században végigveri egész Nyugat-Európát, az atlanti partokig jutva, majd a 11. században úgyszintén elhárít minden német-birodalmi intervenciót, az említett 1030. évin kívül 1046-ban elzavarja, sőt végez a császári kreatúra Orseoló Péterrel, I. András (1046-1060) uralkodása alatt ismételten visszaver két német támadást (1051-ben a Vértesnél, majd 1052-ben a dunait Pozsonynál, ehhez kapcsolódik a nevezetes Zotmund-, illetve Vörösmartynál a Búvár Kund-történet), Szent László (1077-1095) pedig még a pápai beavatkozást is sikeresen hárítja el; nos tehát, ha van egy ilyen virulens, katonai erényekkel ékeskedő nép, akkor arra pár száz idegen lovag és pap saját akarata ellenére hogyan tud rákényszeríteni egy “idegen” vallást? Meglehetősen képtelen feltételezés.
    Végezetül, azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy egyes pszeudo-szekták igehirdetői szerint Szent István (csak a pontosságért: már Taksony és Géza) egy a magyar néplélektől teljesen idegen vallást kényszerített rá, ráadásul idegen, latin nyelven a magyarságra. Először is: a magyarság már keleten megismerkedett a keleti kereszténységgel, s annak liturgikus nyelve ugyancsak idegen, örmény és görög volt. Másfelől józan ésszel sem hiheti senki, miszerint az egyszerű népnek, mondjuk a társadalom több mint 90 százalékának Géza és István idejétől minden egyházi szertartást alfától ómegáig latinul kellett volna végighallgatnia, aminek határozottan semmi értelme nem lett volna, s nyilván tehetetlen unalmában és dühében a gyülekezet tiltakozott, lázadt volna ez ellen az esztelenség ellen.
    Zoom
    Szent István felajánlása
    A latin csupán az akkori értelmiségi elitet jelentő, a királyság néhány százalékát kitevő főpapság nyelve volt, akiknek köszönhetően a Vulgátából készültek kivonatok, fordítások (pl. a Halotti Beszéd és Könyörgés), s a föld népének a plébánosok ezeket a textusokat olvasták és magyarázták. Csupán a liturgia nyelve volt a II. Vatikáni Zsinatig a latin, egyébként a hívőkkel minden más egyházi ügyben anyanyelven érintkezett az alsópapság, amelynek latin tudása általában szintén meglehetősen hiányos volt, különösen még a 11. században.
    Ám világos lehet mindez abból a históriai tényből is, hogy az erőszakos nyelvi asszimiláció a modern kor terméke, sok esetben még a 20. században is sikertelen kísérlet volt a hatalom részéről. Gondoljunk arra, hogy mire ment a bolsevik hatalom 1945 után az orosz nyelv tanításának ránk kényszerítésével? A mai magyarországi társadalom hány százaléka tudna oroszul konyhanyelven egyáltalán megnyikkani? Vagy az elcsatolt országrészekben az épp napjainkban kihaló idős generáció utolsó tagjai úgy távoznak az életből, hogy egyetlen szót sem tudnak gyakorlatilag tótul, oláhul vagy a megszálló hatalom nyelvén.
    De hogy ez mennyire így van, zárjuk sorainkat Babits egy megrázó, súlyos betegen, az 1930-as években írott versével, a Balázsolással, amely még a II. Vatikáni Zsinat előtt született:
    “Tél közepén, Balázs-napon
    szemem pislogva csüggött az öreg papon,
    aki hozzád imádkozott
    fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
    oltár előtt, kegyes szokás
    szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
    s ő se jól értett. De azért
    te meghallgattad….”
    Nos, ezek után minden olvasó fantáziájára bízom, hogy képet alkosson magának arról, miféle erőszakos latin térítés zajlott Magyarországon a 10-11. században.
    Lipusz Zsolt
    A valóság ezzel szemben az, hogy Koppány a Bizánci kereszténységet vette magára, Valódi fejedelemként uralkodott, több nyelven beszélt, egy felesége volt, és a környező fejedelemségekkel, királyságokkal követi szinten tartotta a kapcsolatokat! Koppányt Gizella német pribékjei gyilkolták meg amikor tárgyalni ment hozzá Veszprémbe. Vajk az első írásosan bizonyított hazaáruló, tűzzel-vassal irtotta az igaz Magyarság képviselőit a külföldi zsoldosokkal! A mai “nemzeti ünnepek” többsége már volt az igaz Magyaroknál, azokat csak átkeresztelték és pár nappal odébb tolták! Ez a tény bármennyire is igyekszik a lipusz elvtárs ennek az ellenkezőjét hazudni!, El kell olvasni Dr, Újkéry Csaba könyvét Koppányról és akkor világossá válik lipusz hazudozása!
    kató rudi

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Egy kis zene a kedvenceink közül: Shadows koncert
A vérünket is adjuk a székely autonómiáért!
Székely zászlóval kezében szólalt fel Morvai Krisztina az EP-ben
Close